- Koncz István: Összegyűjtött versek
-
- Struktúrák
-
- Az isztambuli Kék Mecsetnek tökéletes az akusztikája. A monumentális épület bármelyik szögletében hallható az imám mormolása. Érzékenyebb kihangzású teret a Kék Mecsetnél nem ismerek. Koros, talán épp korossága miatt gyermeteg hölgynek magyaráz az idegenvezető. Bemutatja az akusztikát. Puhán összecsapja két hatalmas tenyerét. A taps zenére visszaváltva hangzik a mecset minden szögletében. Az öreg hölgy elragadtatva ismétel. Pirinyó tenyerével tapsol ó mellette állok, semmi nesz.
- Nyilván ezek a tenyerek sem fogásra, sem zaj, zörej előidézésére nem alkalmasak. De csoda történt, a Mecset hallott. Finom csattanással közvetítette a hangot, melyet a tapsoló talán életében soha nem hallott.
-
- A Mecsetet építem, hogy hallhatóvá tegyem
- a tapsot.
-
-
Le
-
Le
-
le
- Meddig le?
- Játsszuk vissza!
-
- (Itt a vers nyilván tensus,
- egyszer majd meg fogom írni.)
