Koncz István: Összegyűjtött versek

 

Epigramma

 

Nem ugyanaz már a napfényű Phoibosz,

s aki szólítaná is, bizonytalan a léte;

démoni reinkarnáció parancsát

követve önnön lényege nélkül, vakon,

mint jelentéstelen gesztus, vándorol

agymosott ripőkök, szörnyetegek között az eszme.

Élek bár, - sejtjeim fél évszázada folyvást

újraszületnek, s velük? - hitem lehetne,

hogy magam is újjászületek, - de ez nem igaz,

nem vagyok ugyanaz, s önmagam folytatása sem

vagyok én már; csak kalandor szellemidézés

a születésnapi vers is, akár Apollón emlegetése;

egy új világban, egyre torzuló gesztusok Parnasszusán.