Koncz István: Összegyűjtött versek

 

Királynő és az üstökös

 

Biztos, a pokol, ott a test színét utánozza.

Üstökös versenyezik a kiábrándult tanúval.

Beleépül a lélek, homloka tenger.

Felesel a szem, arca is a királynő mintázása.

 

Vad viharok oldják a szomorú bájt.

Szakadék felett, biztos a pokol és káprázat.

Győző üstökös kísér: a vereség.

Lepke és bánat, úgy kopogtat, mint aki hazatért.

 

Zúdul a lélek, vele a szakadék gyatra hit csupán.

Tengere, vadonja a szűz nimfát ígéri.

Egyre tombol a vihar, és égre rajzolja

a királynő képét.

 

Biztos, a pokol jó megoldás, mint maga a test.

Szivárvány színe a verset visszaadja.

Így a vers mindig megmarad a költőnek.