Koncz István: Összegyűjtött versek

 

Itt erdő volt

 

és amikor

reggel a víz felett,

mint tündér álcák,

úgy szikrázott a nap,

az erdő is dzsungellá nőtt,

illúzió, farkas s a köd -

mint hallgatás, vagy alkalom -

konok magány-jelképek

között -

ó csak a társtalant

biztatta már, hogy van

ami örök, abból

mi van és volt

s amiért érdemes

ez a requiem

a kiirtott erdő felett.