Koncz István: Összegyűjtött versek

 

A palánk

 

Ott benn is sárga a kikerics,

és fázósan remeg a törékeny

gólyahír, kis fejét oly félve

emeli.

A palánkon belül ott a kert, -

maga a palánk régi, régi,

s emlékezet óta düledez.

 

Ha jő a nyár, s a réten már

léha pitypang játszadoz,

az árnyék hódolva - törten

előre,

- fakó lovon marcona vitéz, -

a palánk tövén, mese és sírás

bukdosva, játszva messze fut.

 

Korán áradt a folyam,

tündért kísértve kotyog a komp

(gazdák, kertészek, csőszök,

s a kert a palánkon túl),

a szél zörögve rászól, - vinnyogva

bókol a fűz, madár röppen,

s a palánk áll, áll közte, közte:

 

a tájnak.