Koncz István: Összegyűjtött versek

 

Tavaszi föld

 

Biztos szemmérték keretezi a

gödröt, - különben nem is annyira

fontos a méret: arasz vagy lépés

a táv egysége itt, kedvtelésből

tán, - de lehet öntudat is a dologban

biztos, - mégis pontos az ember, -

s a márciusi nap gyöngyözve

hullik szerszámra, kertre, gödörre,

kétoldalt a halántékán, s szűk

homlokába a haja tövén a legénynek is.

A föld illata terjed, túl a gödör

meredekén, - nem keveredik el

fénnyel s a recsegő tranzisztor

híreivel sem - és ha majd helyére

kerül a láda ott lenn, úgy pásztázza

körül a testét, mint ahogy eb

szimatolja a helyszínt, vagy mint

ólomszín felhők pásztázzák körül

hajnali órán az alpesi tájat.