Koncz István: Összegyűjtött versek

 

Az elvarázsolt iránytű

 

Medúza-fej a kikerics,

a mezőre verőfény

csorog,

habokból kél felszínre az öböl.

Nem permetez meleget

a fény,

marcona matróz a csodálatos

műterem őre, s itt

horgonyoz valahol Noé.

A rezervátum lángol, mint

a kedves arca, a részletek - idők

verőfény-görögtüzében.

Nagy fehér sirályok itt

a tájak, kép-testük

akár az óceán, vagy

égbolt összemossa a tárgyat, -

hunyorít a tárgy is, s már csak az

utas szeme a határ,

s a kedves ékszere, mint

az égtájak mosta kavics,

az elvarázsolt iránytű.