Koncz István: Összegyűjtött versek

 

Unalmas élet

 

Különös bogarat vettem észre,

szaporán járt le s fel,

csipkés élén egy álmos

virág kihívó szirmának.

Megnyugtat a forma.

A forma, egy percre, egy órára,

vagy örökre ez a furcsa

rovar: róla mintázom

a verset, s a helyet

a tetves földön, ahol

senki nincs velem,

s közben a fény rézsút

megtörik a sötét bútorokon.

 

Üss vissza!

 

A fényben hintázva túloz

az árnyék, -

a bogárka céltalan élete,

s a fricska vagy szúrós grimasz

egy hajszálon függ vele, -

a szeretet nem elég,

mintha csak háború lenne,

a szeretet hazaárulás, és

halál jár érte!

Lám, ismét egy tetszhalott, -

a kis bogár most ügyesen egyensúlyoz,

s a halott vagy szeretet

megrohasztja az egész világot.

 

Üss vissza!

 

Nem ért a Kedves...

A Kedves nincs is; -

tudok titkot tartani.

A virág hervadtan

kókad, s múmia szirma,

tarka halál-papagáj

zörögve ismétel csak.

A kalandor forma túlél,

mint kövület,

tere egy virágszirom

csipkézett éle, s a hűvös

érintésű otromba potroh

az unalmas élet ürügye volt.

 

Üss vissza!