Koncz István: Összegyűjtött versek

 

Nyár

 

A rét felett, -

céltalan utas, -

megállt a nyár...

megállt, mint aki

a semmi felé tart,

kedv és poggyász nélkül,

és mindegy neki a táj,

a rét felett, állt, -

s hogy zizzent a száraz muhar

a menekülő sünkutya nyomán,

a költőt idézhette,

mint Dante idézte Vergiliust, -

útitársnak,

a reménytelenségen át...

s a költő hallgatott, -

mint sír hallgatott a határ,

rá lármázó éj vicsorította hatalmát, -

a rét felett csak állt,

mint aki a Semmi felé tart, -

céltalan idegen, - a nyár.