Koncz István: Összegyűjtött versek

 

Ha

 

Ha egyszer újra tanulja a mosolyt,

szeme zöldje finom fátyol mögé

rejti majd szikrázó fényzuhatagát,

úgy, ahogy a lélek pásztázza

körül a bánat tájait,

és ott rejti majd el azt is,

amit lát; -

a világ s a boldogtalanság,

ha fájt, csak neki fájt...

s ha egyszer újra tanulja a mosolyt,

homloka derűje visszafogott

rajzán a veszélytelen hangulat

soha nem bont zászlót

jövőnek, múltnak,

s vele mulathat majd, - ha mulat, -

okos magányának biztos pátosza is...

s ha egyszer újra tanulja a mosolyt,

bölcsen ajkába harapja

összes tévedéseit.