Koncz István: Összegyűjtött versek

 

Szélkakas

 

Olyan mint egy meztelen

metafora, -

árnyéka nő, túlnő bástyákon

és az öreg falakon, amelyek

magasra, szinte az égre emelik

az éjszakai magányt; -

elfordul,

ahogy a lágy fuvallat

magyarázatot és értelmet

permetez a szivárvány színeibe,

és mint egy ámokfutó,

táncba szédül

a vad szélorkán vicsorgó

jelszavaira...

rossz idők lovagja,

mint akinek démont

követni sorsa, -

az út és a lovas,

akár vers, akár szélkakas.