Koncz István: Összegyűjtött versek

 

Hold és ikebana

 

Most eltérek

a tárgytól, - dolgaim közt; -

kalandos kedv, -

mint ikebana a

túlvilágról,

tékozló díszletét

köröttem bonyolítja

és én ámulok,

mint aki nem érti, mi a dolga, -

pedig oly egyszerű

lenne

nem térni vissza...

a holdat bámulom, -

hatalmas égi nulla, -

mögöttes gondolat és

bomba robban; -

oly egyszerű nem térni

vissza, -

s nem szólni,

mint kit végképp

cserbenhagyott a

sorsa.