Koncz István: Összegyűjtött versek

 

Augusztusi pompa

 

Hiú tettes, -

az öncélú szenvedély, -

rozsdásra festi

a gyanú

hangulatát, mint augusztusi

napnyugta

e kiégett vidéket, -

feldúlt álom

kísértő patináját; -

ily kézzelfogható

a lélek

és az elme, s a fák bomló

varkocsán, -

az elárult eszme, -

jajongva hull alá,

mint tűnő idő,

az este...

különös pompa, -

ez a szabadság, -

csak a színe, -

no és a múlt, -

a tétje.