Koncz István: Összegyűjtött versek
 
Augusztusi pompa
 
Hiú tettes, -
az öncélú szenvedély, -
rozsdásra festi
a gyanú
hangulatát, mint augusztusi
napnyugta
e kiégett vidéket, -
feldúlt álom
kísértő patináját; -
ily kézzelfogható
a lélek
és az elme, s a fák bomló
varkocsán, -
az elárult eszme, -
jajongva hull alá,
mint tűnő idő,
az este...
különös pompa, -
ez a szabadság, -
csak a színe, -
no és a múlt, -
a tétje.