Orcsik Roland: Rozsdamaró

 

Busmanokhoz

 

A sápadtarcúak

tőzsdéjét ellepi

a túltáplált éhezők

test-áruja:

 

body to body,

job to job.

A táguló rendszerben

hússzagú a vírusirtás.

 

holt nyelvcsaládok

bolyonganak a sivatag-

államok magányos

köldöke körül.

 

Egyedül e sorok közt,

rád olvasva magam.

Ó, miféle anyag vagyok én,

hogy pillantásom metsz és alakít?

 

Válasz után nyúlva

szakadékba pottyanok,

alján őslény maradványok,

busman hahota.

 

A hétköznap résein

néha átszűrődik kacajuk,

míg szerte nem foszlik,

mint a kiáltás rostjai.

 

S lerongyolódván

a testtől elszakad

- végül retorizált -

mamut hitünk.