Orcsik Roland: Rozsdamaró

 

Esőerdő

 

Néhány pillanatra feledve

a nyelvkorlátokba

bukdácsoló értelmet,

a kisebbnél is kisebb nyavalyát,

visszacsapó sérelmet,

maradjon bonyolultan egyszerű,

ami köztünk van,

ne törődjenek velünk,

pihenjenek az istenek.

 

*

 

Most, amikor elfogyasztottuk

mind a titkokat,

s kiderült, a fővárosok

a hanyatlás szimptómái,

sétáljunk a közeli parkban,

míg körülöttünk hullanak

a megsárgult csillag-levelek.

 

*

 

Szeretném hagyni a lényeget,

mint bölények a prérin,

mit sem mondani,

hanyagolva az elvárásokat,

a halhatatlanság-mániát,

de csak akkor megy,

ha mellettem vagy.

Míg féreg módjára

szét nem rágjuk egymást,

hogy aztán újraírjuk a részegészet.

Mamut nyomok, busmanok, indiánok -