Danilo Kiš - Haris Pašović: Utazás Nicaraguába

EDUARD SAM LELKE AZ ALVILÁGBAN VÁNDOROL ÉS NAGYON FÉL
 
Eduard Sam Lelke fél, rettenetesen fél miközben egy rideg területen halad keresztül, ahol túl sok madárnak állt el a lélegzete. Andi megpróbál segíteni rajta. Eduard Sam Lelke mégis menthetetlenül a sötétségbe zuhan.
------------------
NAP
Ne félj, aludj.
Szíved kígyóit az álommal veszejtsd össze.
Ha egy kígyó megeszi a kígyót,
a méregből, azt mondják, madár születik.
Álmodj. Álmodban megpillantod
egy messzi föld felé,
hol hideg a tájék,
a híd fonalát.
Más idő uralkodik ott,
s a világnak más törvényei.
Túlontúl sok madárnak
állt el ott a félelemtől a lélegzete.
Ne félj, aludj.
Akkor se, ha a holtak
szellemei indulnak feléd,
akkor se, ha férges húsuk bűze
átitatja lelked,
akkor se, ha csontjaik csörgése
felsebzi hallásod.
Szívedben a világosság énekét megleled,
hogy a part legyen folyamod s hajód.
------------------
KALAUZ
Ölelj át. Erősen.
 
ANDREAS
Megint félsz? Ott nincsenek kutyák. Vagy
hallottál valamit?
 
KALAUZ
Igen.
 
ANDREAS
Te semmitől sem félsz. Nem kell
félned.
 
KALAUZ
Félek a vonatoktól. (Csend.) Félek a
kutyáktól is.
 
ANDREAS
Te semmitől se félsz.
------------------
Eduard Sam zenéjébe belép a Nap.
------------------