Zvjezdana Bubnjar (1967)
Álcázott angyal

 

Naplemente előtt az erdőben üldögélünk.

Körülöttünk nedves sziklák illatoznak.

Mutatod, hogy majd hol, merre

jelennek meg az első csillagok.

Követem a kezed mozdulatát,

az eget kémlelem - északot, délt, az édes kis

égboltot. Felvillannak az első csillagok.

Melegek és szépek. Olyan puha a hajad.

Még soha nem mondtam neki, hogy szeretem.

S azt sem, hogy én csak egy álcázott angyal vagyok,

aki hiába próbál elrejtőzni az égbolt elől.

 

1994. április