Branko Čegec
Andy Warhol álarcos portréi

 

1.

Először is október volt és a parókája elrepült az égbe;

aztán pedig összevesztek a brooklyni híd lábai

között élő kutyák és csúszómászók;

majd dalra fakadtak a föld alatt élő feketék.

 

Sok volt a halott és a sebesült, az újságok

megteltek szenzációhajhász címekkel

és a preparált fényképeimmel.

 

Késő délután tűzijáték vidította a sápadt arcokat.

A konzervek és a vízesések között, a sztereó és

a koka kola között egy kép nélküli tévé duruzsolt.

Nem volt zivatar, nem volt fájdalomcsillapító:

a szabadság fantomja a határtalan kékségben úszott.

 

2.

Kalifornia nagyon messze van. Ritkán járok arra.

Igazán csak a szilikonmellek látványa stimulál.

 

Olyan szomorúak a művi világ címkéi. Beleraktam

őket egy dobozba, bekapcsoltam az áramot és hosszan

bámultam magam elé, a forró nyári éjszakába:

elszálltak a hullámok lovagjai, a szörfölő fiúk,

a karambolozott kislemezek,

a bakelit egész korszaka.

 

Néha, csak úgy, megfájdul a szemem.

Ilyenkor terepszínű ruhává változom

és szöveget, textilt és telepátiát fejlesztek.

 

Mindezek után te, bennem lakozó,

szép, szomorú leányka, kívánj nekem jó éjszakát.