Branko Čegec
Andy Warhol álarcos portréi
 
1.
Először is október volt és a parókája elrepült az égbe;
aztán pedig összevesztek a brooklyni híd lábai
között élő kutyák és csúszómászók;
majd dalra fakadtak a föld alatt élő feketék.
 
Sok volt a halott és a sebesült, az újságok
megteltek szenzációhajhász címekkel
és a preparált fényképeimmel.
 
Késő délután tűzijáték vidította a sápadt arcokat.
A konzervek és a vízesések között, a sztereó és
a koka kola között egy kép nélküli tévé duruzsolt.
Nem volt zivatar, nem volt fájdalomcsillapító:
a szabadság fantomja a határtalan kékségben úszott.
 
2.
Kalifornia nagyon messze van. Ritkán járok arra.
Igazán csak a szilikonmellek látványa stimulál.
 
Olyan szomorúak a művi világ címkéi. Beleraktam
őket egy dobozba, bekapcsoltam az áramot és hosszan
bámultam magam elé, a forró nyári éjszakába:
elszálltak a hullámok lovagjai, a szörfölő fiúk,
a karambolozott kislemezek,
a bakelit egész korszaka.
 
Néha, csak úgy, megfájdul a szemem.
Ilyenkor terepszínű ruhává változom
és szöveget, textilt és telepátiát fejlesztek.
 
Mindezek után te, bennem lakozó,
szép, szomorú leányka, kívánj nekem jó éjszakát.