Tatjana Gromača (1971)
Havat lapátoló fickók

 

Néhányan voltak csak,

sötétzöld ruhába öltözve,

óriás pléhlapátjaikkal nagyokat lendítettek

az általuk kifejtett erő rátelepedett

a szellemnélküli betonterekre

mint azoknak a vad madaraknak az ereje

akiktől annyira meg szoktál ijedni a tévé

dokumentumfilmjeiben

amikor alávetik magukat a mélységbe

széttárják azokat a nagy nehéz és széles

szárnyaikat

Vajon ők lennének azok a fiúk

akik egész évben a bokrokat metszik,

és füvet kaszálnak a parkokban?

akik pálcikával döfködik a szétázott újságpapírokat

és a többi felismerhetetlenné torzult szemetet,

amitől összeszorul a gyomrom?

Hé, srácok tisztában vagytok-e, hogy milyen jól néztek ki?

Tudatában vagytok-e, hogy

milyen tiszteletet ébresztetek?

Míg a többiek a gallérok mögé rejtőznek,

addig ti olyan szélesre tárjátok a szárnyatokat,

mint azok a madarak a televízióban.

Mindenki rejtekhelyet keres, csak futkos ide-oda

a jéggé fagyott zsákmányokkal,

ti bezzeg akkor is izzadtok a sötét égbolt alatt,

ha nincs egyetlen napsugár se