Miroslav Mađer
Viszontlátásra, kedves kicsi leány nem is tudom hányból
 
Egy olyan korban élünk, kedvesem, amikor mindent meg kell számolni
annak ellenére, hogy sokan gyűlölik a számtant
egyre gyakrabban, egyre hevesebben, egyre hosszabban
 
és mindannyian hazudunk, amikor azt mondjuk, nem füllentünk
 
Bocsáss meg, kicsikém, ez a kor egy kicsit jobb
 
Te még ugye emlékszel azokra a felejthetetlen időkre
amit kettesben annak szoktak nevezni
Neked az ajkad fájt, nekem meg a nyomorúság
 
Olyan szentimentálisak és együtt érzők voltunk
a többiek meg mindig józanok és kedélyesek
 
Viszontlátásra kicsikém
mindig haragudtunk a vidékre küldött filmkópiák minősége miatt
olyan rosszak voltak, mint a kisvárosi fagylaltok
 
Mindez semmit se nyomna a latban, de az ég beborult
 
Viszontlátásra kicsinyem
Majdnem azt mondtam, gyere öreglány, ugorj fel hozzám
 
Kérlek, értsd meg