- Beszédes István
A szereposztás megmarad
- halálosan komoly szomorújáték
- Kékszarvú herceg életnyi hosszú és meghiúsult öngyilkossági kísérletéről
- egyetlen kurta jelenetben
-
- HALÁL - narrál
- VALAMELY (vagy több) KÉKHARISNYA - lelkesedik
- DON JUAN - úgy hull alá, mint (túl)érett gyümölcs
- UROBOROSZ (A KÉKSZARVÚ HERCEG) - kesereg
- SEHOLKIRÁLYLÁNY - bolyong
- HULLÓ - hull szintén
- HULLA - nő hull szintén
- NULLA - fejetlenül viselkedik
- VARJÚ 0. - két hódító szemmel + egy szeméremtesttel
- VARJÚ I. - két szemmel
- VARJÚ II. - egy szemmel
- REKLÁM HELYE - sokadik varjú (szemtelen)
- HANGZÓSZÓRÓ - mint a neve mondja
-
- Sötét, meg ami vele jár.
-
- HANGZÓSZÓRÓ:
- Farkföldön jó a levegő,
- erdőben van a temető,
- és oda a holtak élve mennek,
- de járjunk kicsit utána ennek.
-
- Fény és a Halál, erdő, kötélrengeteg, függő szereplők.
-
- HALÁL:
- Mesét akarsz: ez rengeteg,
- ahány fa, annyi főszerep,
- kötélen ing a fősereg,
- erdő mégis, hol út halad
- halottak napi lomb alatt,
- vihart tart fogva, az kavar,
- ropogó, vérvörös avart.
-
- SEHOLKIRÁLYLÁNY a színen át. De nem ő mondja, az előző, ő szót se szól.
-
- HALÁL:
- És pengeti e húrokat,
- s az erdő áll, az út szalad.
-
- HULLÓ:
-
- (Leereszkedik, nyakán a kötél, mint valamiféle köldökzsinór.
- Az ágon varjú I. száll, csőrében kocsányon a szempár.)
-
- Megcsaltam, aki szeretett,
- megcsaltam, amint lehetett,
- azt is akivel legelőször
- csaltam meg, aki szeretett;
- megcsaltam, amint lehetett.
-
- HULLA:
-
- (Leereszkedik, nyakán a kötél, mint valamiféle köldökzsinór
- Félszemű, ezért az ágra szálló VARJÚ II. csőrében a fél szem.)
-
- Felszarvazott, aki szeretett,
- megtette, amint lehetett,
- azzal is, akivel legelőször
- szarvazott fel, s a másik nőtől
- sem búcsúzott el elmenet.
-
- NULLA.
-
- (Leereszkedik, nyakán a kötél, mint valamiféle köldökzsinór
- Feje sincs, VARJÚ III. a koponyát a csőrében tartja)
-
- Nem csalt meg, nem is szeretett,
- nem csalt meg, pedig lehetett,
- volna, s akivel legelőször
- csalt volna meg, azt se csalta meg,
- ilyet ő dehogy tehetett!
-
- HULLÓT, HULLÁT, NULLÁT felvonják a kötelek. Akár a későbbiekben.
-
- HALÁL:
- Az erdő áll, az út halad,
- és önnön farkába harap
- egy vad vihar: melléfogott,
- ki-ki a helyén, ez jutott,
- zsarol a bank, egy pakliban,
- a szereposztás így marad.
-
- VALAMELY KÉKHARISNYA:
- Mesélj, mesélj, én hallgatok!
-
- HALÁL:
-
- (Urobórosz közben megjelenik. Téblábol. Hogy mit keres, hamarost kiderül.)
-
- Aki bekaphat saját farkat,
- tán irígylésre ad alkalmat;
- ám hogy a faroknak mi a jó hossz,
- megmondhatója Urobórosz,
- meg aki ilyet alkotott.
-
- VALAMELY KÉKHARISNYA:
- Mesélj, mesélj, én hallgatok!
-
- HALÁL:
- Azért a sok "lenni, nem lenni",
- mire betenné, ki kell venni.
-
- UROBOROSZ:
- Ezért, hogy lábam itt matat,
- és kérdezem: Van ág szabad?
-
- HALÁL:
- De ahogy felnéz, hát fölötte,
- aki míg élt, már felkötötte
- magát a fára jóelőre,
- s virul ott fönn még jó erőbe',
- hisz úgy tudja, hogy ott a jobb.
-
- HULLÓ:
-
- (Vele egyidőben megjelenik a két szemét tartó VARJÚ I. is)
-
- Nem fenn függni való a jog?
-
- HULLA:
-
- (Vele egyidőben megjelenik a fél szemét tartó VARJÚ II. is )
-
- Alant megállni rossz dolog.
-
- NULLA:
-
- (Ágra száll VARJÚ III. a koponyával)
-
- A kasza a föld fölött suhog.
-
- SEHOLKIRÁLYLÁNY a színen át.
-
- VALAMELY KÉKHARISNYA:
- Mesélj, mesélj, én hallgatok!
-
- UROBOROSZ:
- Csak függnek fenn, lehúzok egyet,
- aki az ágon holtat tettet.
-
- DON JUAN:
-
- (VARJÚ 0. ül az ágra, csőrében tartva DJ. hiányzó szemeit és szeméremtestét)
-
- Engedd a lábam el, ugyan!
- Hát nem látod, hogy Don Juan
- vagyok személyesen,
- ki hős az ágyban, ágy alatt.
-
- UROBOROSZ:
- Úgy tűnik, téged láttalak?
-
- HALÁL:
- El kellett volna múlnia,
- ha nem hull elé e múmia:
- de nem múlt el, mert az lezuhant.
-
- UROBOROSZ:
- Sovány, szikár és joviális,
- ovális arc, egy régi Páris,
- s fel kellett néki dúlnia
- rendezett öngyilkos kedvem,
- s elodázni kitervelt tettem.
-
- HALÁL:
- S mindezen túl nagyon hatott,
- ahogy kinéz a teszhalott,
- s ezért aztán a gyönge jellem
- majd' elfeledte, az élet ellen
- mi érv volt, ami szólhatott.
-
- UROBOROSZ:
- Tulajdonképpen szép vagyok.
- Nem fordult ki a szemgolyóm,
- és jártatom e szem golyón,
- ha nap szívja, ha nagy fagyok,
- csak tudnám, miért nem szeretnek
- engem az asszonyok, csajok?
-
- VALAMELY KÉKHARISNYA:
- Mesélj, mesélj, én hallgatok!
-
- UROBOROSZ:
- Tulajdonképpen fitt vagyok.
- Izom ez és nem kötözőgéz,
- ami e testet összefogja,
- itt én vagyok az élet szobra,
- ki mondja, hogy nem úgy hatok.
-
- VALAMELY KÉKHARISNYA:
- Mesélj, mesélj, én hallgatok!
-
- UROBOROSZ:
-
- (A színen végigvonszolt testrészére mutatva)
-
- Bizony izom és nagy tagok,
- melyek e testet kiteszik,
- sajna, ezt sokan nem veszik,
- ahogyan illik, komolyan,
- ezért, hogy kiüt egy roham
- egy-egy beképzelt kiskakastól,
- kinek a farka marka-nagy.
-
- DON JUAN:
- Beszélsz, beszélsz, s bár szád szakad,
- a szereposztás így marad;
- enyém a fenti alkalom,
- te meg csak ülj, örülj, hogy van min,
- pihenj büszkén a farkadon!
-
- VALAMELY KÉKHARISNYA:
- Mesélj, mi történt, hallgatom!
-
- UROBOROSZ:
- .imádkoztam, ne nyissa ki,
- ha megáll a lány a végső zárnál,
- s előre láttam, reszket nyaki
- ütőere, és katt: a závár!
- És többé már ott sem lakik,
- nem sétál, nem hál férfival,
- átjár időnként a falon
- e seholkirálylány, és elinal
- mindegyik légyott-alkalom.
-
- SEHOLKIRÁLYLÁNY a színen át.
-
- UROBOROSZ:
- De odalépett egy percre persze,
- s a zár, hogy kattant, amint jelzett,
- kipattant gyorsan, s mindent elvett .
-
- REKLÁM HELYE:
- Ilyen az Elzet!
-
- UROBOROSZ:
- És kezdődött a magány,
- és járóhalott visszajött jópár,
- hideg a vár, s a sótartónál
- tapogatózva áll a csótány,
- s a várúr tudja, ez küszöb,
- a hosszú nappal éjjele,
- hamisan kárnak esküdött.
-
- SEHOLKIRÁLYLÁNY a színen át.
-
- DON JUAN:
- De ez itt, uram,
- úgy érzem, közhely,
- s ha tehetem, én
- most hellyel-közzel,
- figyeljen, jó tippet adok:
- nem legyen málé,
- csak törje magát,
- s egy jobb finálé
- serdül belőle.
-
- UROBOROSZ:
- Akkor figyeljen:
- ahogy belépek,
- megüt az áram,
- a hetedik teremben
- no, mit találtam?
- Nevetés járta át, kacaj,
- és a napszak-asszonyok
- vetetlen ágyán Ön hevert: