Minden bölcsesség...
Ladik Katalin
A tárgyak emlékezete
Mit jelentenek számomra a tárgyak? Hogyan változik jelentésük alkotásaimban? Életutam és alkotói pályám korai szakaszára jellemző volt a gyűjtés, a tárgyak és élmények halmozása, az élményekben való tobzódás, a játékosság. Fiatal korom óta fontos szerepe van a tárgyak színének is verseimben és performanszaimban.
Később az egzisztenciális gondok, a túlterheltség, a költözködések, utazások hagytak mély nyomot bennem, amit később a verseimben és performanszaimban szereplő tárgyakra vetítettem ki. Például, Tolnai Ottó Bayer-aszpirin című monodrámájában – amelyet egyébként nekem írt – egy fehér esernyő született. Azóta azt a fehér ernyőt klónozom. Szinte állandó kelléke, már-már védjegye lett performanszaimnak. Amikor már foszladozóban, törött szerkezettel vonaglott az előadásokon, akkor sem dobtam el – magammal vittem az Adriai-tenger Hvar szigetére.
Egy idő óta a felejtésről, múlandóságról elmélkedem, ezekről írok verseimben és ezek performanszaim fő motívumai is. Itt is tárgyak jelképezik és őrzik emlékeimet. Hvaron és a Dunán is szárnyas hajókat látok. Én egy szárnyas ketrecben álmodom életemet, egy lángoló zuhanás sötétjében, ahol egy bukott angyal fájdalmas hangját hallom agyam kékjébe zárva.
Miközben a felejtésről, múlandóságról elmélkedem, a lomtalanítás, a nagytakarítás, a káosz felszámolása és a rendrakás kényszere foglal el egyre jelentősebb helyet életemben és műveimben. Ikarosz vagyok a felrobbantott metrón. Életmű kiállításom is erről szól ( www.katalinladikretrospective.net ).
I. Gyűjtés, halmozás, élménytobzódás, játékosság
(korai versek, korai hangköltemények)
http://www.wordle.net/show/wrdl/3822473/T%C3%A1rgyak-%C3%A9lm%C3%A9nyek_halmoz%C3%A1sa
azok az aranyba zárt ketrecek
azok az aranyba zárt ketrecek
hol a lovak patáit sejtem
a fekete arany juhokat megszaggatnám
de hol az az istálló
hol kitombolhatnám magamat
http://www.zetna.org/zek/konyvek/74/ladik56.html
http://mek.niif.hu/01300/01329/mp3/fuketrec2.mp3
az a szétvert ajtó közöttünk
jaj kurva edényeim robbanok
leprás borbély mi az kicsikém
jön a macska nyolcliteres csak úgy lángol
benne nyolc pici ringyó táncol
a szétvert ajtó közepén
http://www.zetna.org/zek/konyvek/74/ladik57.html
kis éji zene
http://www.zetna.org/zek/konyvek/74/ladik63.html
http://mek.niif.hu/01300/01329/mp3/fuketrec1.mp3
mintha száz életem volna
http://www.zetna.org/zek/konyvek/74/ladik65.html
elindultak a kis piros buldózerek
jó lenne szeretkezni valakivel
mondtam egy buldózernek aki szilvafa volt
jó lenne szeretkezni veled mondtam
narancsaim elrepültek milyen üres az élet
csak addig vigadok míg szoptatom
röfögő kis piros buldózereimet
http://www.zetna.org/zek/konyvek/74/ladik25.html
http://mek.niif.hu/01800/01897/mp3/versek_2.mp3
a lúd és a ló viadala
parazsat adtak neked abrakul
hasadban fekete táska
templomot fújtál zöld szitába
s a felgyülemlett parazsat gyomrodból
fehér ludam az istállóban
ludam hátán sárga ló patája
fehér szárnya fölött gyűrött ló
az éj pedig ó a sárga éj
ne halj meg fekete ludam
gyönyörű hagymám gyilkos lovam
http://www.zetna.org/zek/konyvek/74/ladik46.html
II. Káosz, pánik
(költözködések, túlterheltség, egzisztenciális gondok, utazások, hangköltemények és performanszok, versek, fotók, videók)
http://www.wordle.net/show/wrdl/3822489/K%C3%A1osz%2C_p%C3%A1nik
Gyere velem a mitológiába
Gyere velem a mitológiába,
amely rólam szól s ettől kockázatos.
Androgin vagyok; hazug. Tehát őszinte.
Csakis önmagamról adok információt,
s mivel az mindenkit érdekel – közügy.
Az önkínzás eredménye vagyok, az önszerelemé.
Gyere velem az időgépbe,
amely az alkotói mechanizmus velejárója.
Műtárgy vagyok, azaz kentaur.
Gyere velem a mitológiába,
mert nem akarok műtárgy lenni.
Letéptem láncaimat,
a teremtőnek nincs többé hatalma fölöttem.
Nincs esélyem. Tehát aktuális vagyok.
http://www.zetna.org/zek/konyvek/76/ladik01.html
http://mek.niif.hu/01800/01897/mp3/versek_5.mp3
Metró versek
volt ereje és célja volt
száguldott a kijelölt úton
mert aki nagyon sokáig…
akik várták
meghaltak vagy meg sem születtek
túl későn
vagy túl korán érkezik
(Metró versek, részletek)
http://www.zetna.org/zek/konyvek/76/ladik09.html
Balkán expressz
http://www.zetna.org/zek/konyvek/79/ladik70.html
Fehérlófia telefonjelentései
http://www.zetna.org/zek/konyvek/79/ladik72.html
Megint szoptattál hét évig a fegyverek között.
Leopárd foltos testedből, felperzselt kaszárnyabűz áradt,
Krisztus sárga haja zuhogott,
hét esztendeig nem volt áram.
Mit keresel itt, felvilági ember, ahol még a madár se jár?
A második lány VUKOVÁR ölében,
a rádió falának dőlve, eltört pohárba vert arccal;
fehérbe öltöztették a fegyvereket,
fehér hamuban, torkodban szaporodom.
Begennyesedtek a fák, pedig még nincs tavasz,
hát jól van, hajnal, teszem hozzá,
aranyosan tudunk elcsevegni a rádió hullámhosszán,
arc nélkül,
faládában is elküldheti,
hívjon fel máskor is,
nevét cirill betűkkel írja, Fehérlófia!
Halló, éjszakai műsor, tessék gyorsabban élni!
Tempó, tempó! Kevés himnusz, kevés Krisztus,
kevés Buddha, kevés Steiner, kevés, hallod, hé, bele, na!
Tempó! Rossz, kisapám, rossz.
Ismétlem: ideális tempó a GYORSULÁS!
(Fehérlófia telefonjelentései, részletek)
Légiposta költemények
még nincs minden veszve,
s ha néha vesztemet érzem,
versláb helyett, ugye, fogjak inkább kapanyelet?
Ajtókilincs fúródik torkomba,
a fésűt átjárja a gyönyör.
Még nincs minden veszve,
habverő ugrál az égen,
és oly forró-gyönyörű, ahogy a lélegző
kertekkel letakar.
A beszéd négy kapuja bezárult.
Álmaimban mégis üzen árnyéktalan,
versemből a habverőt kiszaggatja,
ő, aki felsikolt torkomban.
A kilincset megduzzasztotta a gyönyör.
Ki ez a város bennem?
Olyan ismerős, mintha integetne,
letakarja a tükröket,
az asztalból vér folyik, a fésűk begennyesednek.
(Újvidék,1992. január)
Közel már a hasfelmetsző tavasz.
Padot csináltál belőlem.
Oly távoli a hangod, még nincs minden veszve,
szemed is fehér, mielőtt elfelejtelek.
Régen írtam, a magot elvetettem,
sűrű a hajam, amikor zörögsz bennem.
Miért sarjadozol?
Ezt a járványt, nálatok is úgy hívják - kikelet?
Újvidék,1992. március
Te még még vagy?
Remélem Te jól vagy és írogatsz.
Egy-egy vers!
Ezen én is őszintén csodálkozom.
Újvidék, 1992. március
(Légiposta költemények, részletek)
http://www.zetna.org/zek/konyvek/79/ladik73.html
A varróleány attól jön
http://www.zetna.org/zek/konyvek/76/ladik02.html
Handoxe, hajában villamosjegy
http://www.zetna.org/zek/konyvek/78/ladik10.html
Űrdögök szárnyán, fehér falon
http://www.zetna.org/zek/konyvek/78/ladik42.html
III. Felejtés, múlandóság
http://www.wordle.net/show/wrdl/3822510/M%C3%BAland%C3%B3s%C3%A1g%2C_eml%C3%A9kez%C3%A9s
Szitakötő
Belépem a fényt.
Fátyollétem emléktelen.
Ám a vízben lúdbőrző hold testet ró rám,
visszatérjek a nagy Ugrásból, ne porladjak szét
fényhomokká, legyenek emlékeim,
tudjak újra minden pillanatban borzongani.
Belépem hát az érzést;
tudjak minden pillanatban fényhomokká,
legyek magam magamtól borzongás,
ne lavórban ülő szárnyas asszony
ne emléktelen örökkévalóság.
http://mek.niif.hu/01300/01329/mp3/fuketrec2.mp3
Csiga
Nézem a kőben: nincs.
Nézem a fában: nincs.
Lélegző dombok húsa alatt
a pirkadat fájós repedéseiből
elnő tőlem egy-egy szokás hűsége.
Ezüstben arcomon arcod.
Pikkelyeivel havazik.
Behavazott sötét zokogásom.
http://mek.niif.hu/01300/01329/mp3/fuketrec2.mp3
Csont előtt virradat
Hideg késsel kettészeli a látóhatárt:
Fakul, vékonyul a seb az égen.
Az átok rég beteljesült:
Az utolsó férfi is meghalt, az asszonyok megöregedtek.
Nincs éjszaka és nincs nappal – örök szürkület van.
Egy didergő madárijesztő virraszt az égen.
http://www.zetna.org/zek/konyvek/78/ladik78.html
Mentés másként
Ollód kivágja a tengert,
vágólapra teszi: kukac.
Jössz szatyor gyönyörrel,
elfojt@élet.yu
Kivágom a csukott szemmel látottakat: sziget.
Ollód leszek tenger gyönyörrel,
és a tél a homlokom mögött lesz,
kifakulnak a hófútta csontok érzéseimből,
leszek kukac a vágólapon,
szigetsikoly@élet.hu
ha meglep a magány a konyhaasztalon
http://www.zetna.org/zek/konyvek/74/ladik66.html
négy fekete ló mögöttem repül
http://www.zetna.org/zek/konyvek/75/ladik38.html
http://mek.niif.hu/01800/01897/mp3/versek_4.mp3
jégmadár
http://mek.niif.hu/01800/01897/mp3/versek_3.mp3
VI. Nagytakarítás, lomtalanítás
Nagytakarítás (a performansz leírása, Štaglinec 2010. Horvátország)
http://www.wordle.net/show/wrdl/3823577/Nagytakar%C3%ADt%C3%A1s
Kifeszítem a ruhaszárító kötelet és a fákhoz kötözöm. Fehér blúz, fehér nadrág és halványkék, pálmalevél motívumú, Adria feliratú kötény van rajtam, amit Vlasta Delimartól kaptam kölcsön. A performansz elején Nina Hagen énekel. Egy fekete bőröndből előveszem az Ikarova senka szerb nyelvű kötetet, felolvasok belőle , majd egy műanyagzacskóba helyezem, és a szárítókötélre akasztom. Előveszem és kinyitom a rózsaszínű ernyőt, majd az ernyő alatt eléneklem A fehér madár versemet, és felakasztom az ernyőt. Kiveszek a bőröndből egy tükröt és grimaszolok a tükörbe. Beteszem a tükröt egy átlátszó nájlonzacskóba és csiptetővel feltűzöm a kötélre. Előveszek egy piros műanyag zacskót, megtöltöm nevetéssel, majd ezt is felcsíptetem a kötélre. Előveszek egy kék zacskót, belesírom a fájdalmamat és sikolyokkal, üvöltéssel töltöm meg. Aztán ez is a kötélre kerül. Leveszem magamról a kötényt és feltűzöm a kötélre. Egy vízzel telt műanyag palackból vizet töltök egy üvegkancsóba, amelyben átlátszó folyadék van. Egy másik üres üvegkancsóba vizet töltök. A bőröndből kiveszem a Kavez od trave horvát nyelvű verseskötetemet, felolvasok belőle, aztán ezt zacskóba rakom és felakasztom. Ez idő alatt az egyik kancsóban levő víz tejjé, a másikban levő víz vörösborrá változik. Magamra öntöm a kancsó tejet és a bort. Fehér ruhám elszíneződik a bortól és a tejtől és átlátszóvá lesz. Egy nagy, fekete szemetes zsákba bújok, bekötözöm a zsák nyílását a nyakamon, és zsákostól felcsíptetem magam a ruhaszárító kötélre. Nina Hagen sikoltozik.
http://www.mojazemlja.hr/news2010/08katalin.jpg
Élhetek az arcodon? Hvari napló Budapestről
http://www.zetna.org/zek/folyoiratok/72/ladik.html
Hvari napló
http://www.litera.hu/netnaplo/merz-lekvarrozs