Otthontalan-ok
Ma már látom, nem én vagyok
ki e földön nyomot hagyott.
Ittlétem csak tétlen szándék,
mivel mintha állva járnék.
Létezésem szétszóratott,
elvetettek, mint a magot.
Mégsem lészen aratásom,
szavaimmal sírom ásom.
Összetört már minden egység,
világi az összes szentség.
Hol a hazám? Ki az énem?
Részekben van, s nem egységben.
Maga távol önmagától:
Attila az attiláktól.
Mégis enyém mind az öt én,
s hazám is van Senkiföldjén!
