Dobzseiáda
Csík Mónika
Millione gulden tallero
HELYSZÍN: a Három Barát nevezetű, lepukkant, útszéli kocsma.
Szereplők:
JÁNOS, a HB kocsmárosa, emellett szabadelvű kerítő
IVÓ, a minden hájjal megkent, simlis törzsvendég
JOHANN, a helybéli Ferences rendi kolostor apátja
PRUDENCIA ÚRHÖLGY, aki nem más, mint a Nápolyból Budára tartó, inkognitóban utazó Beatrix özvegy királyné, aki újdonsült férjét óhajtja megismerni
ZULEJKA, a királyné kinyomozhatatlan nációjú komornája, aki viccesen bár, de azért beszéli a magyar nyelvet
DOBZSE LÁSZLÓ frissensült uralkodó, aki arcpirító szexuális orgiáiról ismert európaszerteIDŐPONT: kedd, fertályórával éjfél előtt
– A mai éjszaka legalább olyan sötét, mint az apát úr szentséges lelke! – jegyzi meg félhangosan a szúette söntésnek támaszkodó, csapzott éhenkórász, s ferde metszésű bal szemével a kocsmárosra kacsint.
– Te csak ne gyalázd az apát urat, nesze, inkább igyál még egy kupa bort az egészségére! – mordul rá a kocsmáros ingerülten, s egy termetes, csordultig töltött kupát csap a nyápic figura elé. Még csak az hiányzik, hogy az ilyes meggondolatlan beszéddel bajt hozz mindkettőnk fejére!
– Ej, ej, János úr, hát kitől rettegjek, olyan üres ez a csehó, hogy még a legkalandvágyóbb bűnös lelkek is messzire kotródnak innét?!
– Azért csak jobb az elővigyázatosság, itt még a homálynak is füle van! – dünnyögi félvállról a kocsmáros, s koszos kötényét a boroshordó mögé gyűrve, furcsa, kutyaügetésszerű léptekkel a bejárat felé siet – Mintha kocsikerék neszezését hallottam volna az imént!
Ebben a pillanatban élesen nyikordul a kocsmaajtó, s két elegáns, útiruhába öltözött nőszemély lép a helyiségbe.
– Tiszteletem, tiszteletem! Méltóztassanak a legjobb asztalomhoz fáradni! – hajlong a kocsmáros, s az egyik sarokasztalhoz invitálja a hölgyeket.
– Á legjobb borából ággyon nékünk jóember, és válámi hárápnivalót is, de ízibe! – rikácsolja a szerényebb öltözetű nő rossz magyarsággal.
– Hogyne, hogyne… bólogat a kocsmáros, s a konyha fele kotródik nyomban.
Lovak nyerítése szűrődik be az udvar irányából. Kisvártatva nyílik a nehéz faajtó, s egy állig bebugyolált, hosszú, tógaszerű köpenybe burkolt alak lép a söntéshez.
– Hol az öreg János, dolgom van vele! – mordul az iddogáló Ivóra, aki csak ekkor fordul a jövevény felé:
– Nahát, apát úr, ilyenkor?! Már túl méltóztatik lenni a kötelező esti zsolzsomán?
– Elhallgass, te koszvadt! Eridj, és kerítsd elő az öreget tüstént!
– Már itt is vagyok, méltóságos uram – sündörög a kocsmáros a jövevény felé – mi járatban ilyen késői órán?
– Kapás van János! Most egy igazán különleges lotyó kéne egy nagyon magasrangú ügyfél részére! Ha ügyes vagy, nem jársz rosszul! – suttogja a köpönyeges, s szavai nyomatékosítására egy aranyat csillanttat meg az ujjai között.
– Lotyó az éppenséggel lenne sokféle – tördeli a kezét az öreg –, hanem mit ért uraságod azalatt, hogy különleges?
– Valami príma, vérbő nő legyen, jó lenne amolyan előkelő fajta! De ami igazán lényeges, konyítson valami külföldies szerelmi technikákhoz, ugyanis a megrendelő valódi ínyenc!
– Mégis, honnan hajtsak fel egy ilyen finom, dörzsölt nőszemélyt ilyen hirtelen?
– Ez már a te dolgod. Ezer arany a fejpénz, de aztán tényleg belevaló legyen! És persze kapkodd magad, rendkívül sürgős az ügy!
– Mennyit mondott uraságod, ezer árányát? – sündörög a kocsmapulthoz a sipákoló dáma.
– Annyit, biccent az apát zordan.
– Az én ásszonyom egy fínomságos külföldi dáma, és pillánátnyílág pénzszűkében ván, áz út pedíg még ígencsák hosszú ám…
– Aztán ismer-e jóféle szerelmi praktikákat az asszonyod? – mordul fel a kocsmáros izgatottan.
– Húú, á nápolyi udvar remek iskolá ezen a téren! Azok a buja rénészánsz vácsorák…
– Ha igazat szóltál, tíz arany a jutalmad! – reccsen az apát – küldd hát az asszonyod, a nagyúr a hintóban vár!
– Igen, igen, csakhogy ásszonyom nem beszéli ezt á bárbár nyelvet.
– Sebaj, annál eredetibb az egész! Kövessen hölgyem!
Halk kopogás a hintó ajtaján.
– Bújj be, szépaszony! Bella gratia miamor…
– Si, si, amore, et millione gulden tallero!
– Millione? Még mit nem, te itáliai lotyó!
– Nem érteni á te nyelved. Én lenni ákrobátik in amor.
– Akrobatik? Dobzse, dobzse, ha a biciklis pózt is ismered, megegyezhetünk!