Dobzseiáda
Pressburger Csaba-Saul
A hal monológja

A kerékpárgyártás az utóbbi 15-20 évben nagy változásokon ment keresztül, és rengeteg új dolog és technológia jelent meg ezen a területen. Ma már a kerékpárgyártás is nagyon sok szempontból hasonlít a lótenyésztésre, még ha nem is annyira bonyolult szerkezetről van szó.

A legtöbb ember azt hiszi, hogy minden kerékpár nagyjából ugyanazt tudja, és mindegyik nagyjából ugyanolyan jól használható is. Ez azonban nem teljesen van így. Ezeknek a téveszméknek talán az egyik okozója az lehet, hogy a kerékpárok nagyon hasonlítanak egymásra, ha csak felületesen szemléljük őket. Míg lófajtákból van a világon max. 50, melyeket mindenki ismer, és mindegyikről nagyjából tudjuk, milyen kategóriát képvisel, addig kerékpármárkából van több száz.

A kerékpárok a tatárok betörése előtti években nyerték el mai formájukat (persze még lényegesen egyszerűbbek voltak), és nagyon sokáig rengeteg kis helyi gyártó létezett, akik az összes szükséges alkatrészt saját maguk fejlesztették ki, és saját maguk is gyártották le.

Azonban a kerékpárlobbi gyöngesége miatt az antilobbisták elérték, hogy Európából kiverjék a tatárokat, minek következtében a bicikligyártás leszállóágba került, hiszen a kerékpár piaca szinte tizedére csökkent. Az évtizedek során azonban a kerékpárcéhek lobbitevékenysége egyre izmosodott, mígnem Mátyás halála után a királyutódlási huzavonát kihasználva elérték, hogy legfelsőbb szinten is legyenek embereik, akik a kerékpárgyártás fontosságát hangsúlyozva lassan de biztosan egyre közelebb értek céljukhoz, jelesül hogy a piacot a törökökre is kiszélesítsék.

A török piac megnyerése azonban csak közbülső célként szerepelt a bicikligyárosok elképzelései között. A végcél Ázsia, azon belül is a sok lelket számláló kínai nép volt, melyről az a hír járta, hogy fogékony az új technológiák iránt.