Dobzseiáda
Tóbiás Krisztián
Mindenki Pista

Mindenki János – helyi mindenes, hintóműszerész
Johann – udvari protokollsegéd
Ivó – kocsmatulajdonos
Beatrix – kisvárosi főprosti

MINDENKI JÁNOS: (nagy lendülettel): Akkor a Pista...

IVÓ(súg) : László.

MINDENKI JÁNOS: Akkor a Pista ablaka alatt reggel négykor egy bicikli fog állni, mellette a földön Ivó barátom részegen alszik.

JOHANN: (lengyel akcentussal) Nem, nem, nem! A fölség szeretné ellopni azt a biciklit. Ha a kocsmáros úr alszik, az nem elég izgalmas. Egyébként is, részegtől lopni nem úriemberhez méltó feladat. Főzni kell sok teát, kocsmáros Ivóval megitatni, és pontban hajnali négykor odaállítani a fölséges ablaka alá hugyozni. Akkor a fölség majd kimászik az ablakon és ellopja a biciklit...

IVÓ: Mi? Teát? Én? Hogy majd rajtam röhögjön az egész város, mi?

MINDENKI JÁNOS: Kuss! A várost pista adja, pista elveszi!!!!!!!!!! Amíg nincs város, addig nincs város, ami rajtad röhögjön. Amit Pista akar, az úgy lesz. Akarsz éttermet vagy nem?

IVÓ: (súg) László.

JOHANN:: Dobzse, mindegy, folytassuk! A kocsmáros Ivó meg még jó lenne, ha válogatott szidalmakat kiabálna a fölség után. Szereti, ha csúnyán beszélnek hozzá. Gyermekként is, fenőttként is mindenki tisztelettel köteles szólni hozzá, és ezért neki nagy élvezetet nyújt, ha legalább így, titokban és kvázi ismeretlenül megalázzák.

MINDENKI JÁNOS: Akkor jövök én. A pista...

IVÓ: (súg) László.

MINDENKI JÁNOS: A Pista odaér a vásárba és én mint aki nem ismerte föl, adok neki a pálinkábul meg a kolbászbul. Beszélgetni kezdek vele, és elmesélem neki, hogy itt mennyire szeretik azt a jó királyt...

JOHANN: Vigyázz, mert nem szabad megtudnia, hogy mi tudjuk, hogy ő itt van. Mi tudjuk, ő is tudja, de úgy teszünk, mintha nem tudnánk, és ő is úgy tesz, mintha nem tudná, hogy mi tudjuk...

IVÓ: Jocókám, én ezt most nem értem.

MINDENKI JÁNOS: Kuss! Pistának ez kell, ez lesz!

IVÓ: László.

BEATRIX: (Belép, kvázi királynői diszben, de valójában inkább egy karácsonyfára hasonlít.) Na?

IVÓ: Na ez már döfi. Kiköpött, mint a fölséges királynőnk.

MINDENKI JÁNOS: (Odasúgja Beatrixnek) Legalább a szádat megtörölhetted volna.

BEATRIX: Na idefigyelj, Ipiapacs, nekem melóznom kell. Dobzse vagy nemdobzse, ha én úgy megyek haza, hogy nem kerestem semmit, az ember szétrúgja a seggemet. Ezt most elvállaltam, de nem én vagyok a vöröskereszt.

JOHANN: No, no. Nem rossz. Akkor a fölség úgy fog beszélni, mintha te lennél a királynő, tudni fogja, hogy nem te vagy és te is tudni fogod, hogy ő tudja, hogy nem te vagy...

BEATRIX: Aranybogár, te akarod nekem elmagyarázni, hogy mi a diplomácia? Jánoskám, meghoztam a húst, csak még be kell tölteni. Ott van a pult mellett.

MINDENKI JÁNOS: Ez mi?

BEATRIX: Hát hús.

MINDENKI JÁNOS: (Örjöngve) De milyen hús?????????

BEATRIX: Hát kutyahús. A bőrét lenyúzták a cigányok, és még nem is kértek sokat. (Megtörli a száját.) Eltettem, kell majd ahhoz a civiizéhez. Nem? Húsnak meg ez is hús, keverj bele egy kicsit több borsot, fokhagymát, meg süsd egy kicsit pirosabbra!

IVÓ: Ezt most komolyan mondod?

BEATRIX: Azt mondtátok a legolcsóbbat hozzam.Bazmeg, én a saját kutyámat föláldozom a köz érdekében te meg még kötözködsz?

JOHANN: Dobzse, mindegy, folytassuk!

IVÓ: De a fölség mért nem hozza a mi drága királynőnket magával?

JOHANN: (Magából kikelve) Tudod is te, milyen keresztény királynak lenni? Példát kell mutatni az országnak, Vatikán láncos kutyái ott szaglásznak, mikor vét valamit a fölség, meg plusz még szlávnak is lenni. Nem embernek való munka ez. Arról nem is beszélve hogy egy kukkot se ért abból, amit mondanak neki, de muszáj igazságot tennie.Mindezt az a bizonyos igazságos Mátyás után egy köpéssel.

IVÓ: Jó, de mért kell neki egy másik Beatrix?

JOHANN: Ez a Beatrix ott fönn, Budán nem tudja befogni a száját, mindig arra hivatkozik, hogy ő előbb volt itt, meg egyébként is Mátyás ezt így csinálta, azt úgy csinálta...

MINDENKI JÁNOS: Még ott is?

JOHANN: Még ott is. Ennek ellenére a fölség vonzódik hozzá. Ezért küldenek engem mindenhová előre, hogy előteremtsek neki minden éjszakára egy Beatrixot, és minden reggelre vásárban sült kolbászt. Meg pusz még azt elintézni, hogy a nagy elődhöz hasonlóan ő is kiszökhessen a palotából, és mehessen a nép közé.

BEATRIX: De Mátyás nem kolbászt enni járt ki a palotából, hanem igazságot osztani.

JOHANN: Na ez az! Most ezt magyarázd meg egy lengyelnek.