Fehér füvek
Jódal Rózsa
Fehér ködben… eltűnőben…

Jó játék, szórakoztató időtöltés térhatású képeket bámulni. Elkerekedő szemmel hosszan fixírozni a tarka, első pillantásra a felismerhetetlenségig zagyva, túlzsúfolt, falinaptár-szerű valamit, furcsa messze-nézésre, elrévedésre, befelé révülésre kényszeríteni a tekintetet. A kép persze sokszor ellenáll, nem és nem adja meg magát. Udvarolni, esengeni kell neki, bűvölni, dühösen félretolni, majd újra és újra nekifohászkodni… míg egyszer csak, amikor legkevésbé várjuk, végre megadja magát, mint a számító szerelmes, kitárulkozik, és feltárja szegényes, giccses, azokban a percekben mégis, csak azért is, talán éppen azért is annyira vágyott „kincseit”.

S akkor már benne vagy a képben. Gombától gombáig lopakszol, megsimogatod a tizenvalahány, hajszálra egyforma, satnya szarvacskáit nyújtogató csigabigát, vagy felülsz a kissé csáléra sikerült félfülű tarka nyuszi hátára, s már inalsz is vele befelé, a papírerdő rengetegének titokzatosnak szánt sűrűjébe. Ha akarod, tovább mereszted a szemed, igyekszel egyet sem pislantani, nehogy megszűnjön a varázslat, csak menni és menni, rohanni, kúszni-mászni, már nem is a nyuszival…

Lassan kifehéredik a kép, mint előtted az idegességedben kettéhasított füzetborító fényes fehér belseje, amelyre az előbb szórakozottan köröket és vonalakat, semmire, talán csak az álmaidra hasonlító ábrákat róttál, s mert nem akadt a kezedbe más, csak a gyerekek szertehagyott, elpiszkolódott krétái közül a viszonylag még ép fehér, eddig talán nem is voltál tudatában, mit „alkottál”, de most, ebben a mesebeli, távolságtartó háromdimenziósságban, amelyben minden művi, minden papírból van és a legváratlanabb dolgok, tárgyak, élőlények és fantazmagóriák lógnak bele a leglehetetlenebb helyeken a semmibe – egyszerre megéled, megszínesedik a rajzod, a fényes fehéren a matt fehér egyszerre feltárja titkát és csapzott fűcsomókká, boglyas, átláthatatlan sűrűségű bokorrengeteggé, széltépett ágazatú göcsörtös faóriásokká áll össze, melyeknek odva kifürkészhetetlen titkokat látszik rejtegetni. Gondolod te. Akkor és ott. Egy percre meginogsz. Bemerészkedjél? Mássz be, kapaszkodj és araszolj, s tudd meg, sejtsd meg, fejtsd meg a Nagy Titkot, azt hogy… De nem, nem jött még el az Idő. S vele a bátorság. Várni kell. Várni kell? Vajon mi lesz a Jel? Lesz-e egyáltalán? S ott, ott a távolban, a kép jobb és bal sarkában, azok az elvesző, a papíron mintegy már túlmutató fáradó, kusza, szinte már csak odavetett vonások, szinte csak kaparászások… ugyan Miket, Kiket rejtegethetnek? Lassan elfáradó agyadnak ugyan melyik zugából bukkantak elő, honnan és hová tartanak? S egyáltalán: kik ők? Múltad egyre gyakrabban elősettenkedő jó és rossz szellemei, vágyott és rettegett árnyai, lelkiismereted ragtapasszal orvosolt, gondosan, vastagon bepólyált, félig behegedt sebhelyei, vagy életednek a közeledből lassan elillanó, az egyre sűrűbb, tejszerű ködben felszívódó tanúi és egyedüli ismerői? „Ne menjetek még! Jaj, ne siessetek úgy!” kiáltasz utánuk, vagy csak úgy hiszed, hogy kiáltasz, pedig csak sírsz, nyüszítesz, magadat, magunkat sajnálod?

Észre sem veszed, és már tépkeded a hajad. Mint kamaszkorodban, amikor nagy bajodban, tanácstalanságodban mindig tömött, mézszínű varkocsod harmadik, és csakis a harmadik, a belefont szalagon katonásan átbújtatott fonadékát „percegtetted”, míg csak furcsa, monoton, cirpelő zizegésétől meg nem nyugodtál, álomba nem sírtad magad. A fehér rajzon fehérek már a hajszálaid is. Kitépkedett gondűzőid. Remegő árvalányhajként tapadnak meg a mesetáj hókristályos lombjain, a szél csúfondárosan, mint szakadt csipkekendő rojtjait lebegteti őket.

Csodaváró szemed lassan elfárad, könnyezni kezd.

A nyuszi közben, óriásira puffadva, visszatér, ormótlan tappancsával durván beletapos a csipkeszerű táj fehérségébe. Nyomában sár fröccsen, ág reccsen. Szeme már vérben forog, fogát csattogtatja. Balra int, s a pöfeteggombák, engedelmesen felrobbanva, gyilkos spórákat kezdenek szerte lődözni. Jobbra int, s a csigák, katonás rendben masírozva, nyálkás váladékukkal fertőzik meg az Erdőt. Kormos köd szállong, karmos madarak vijjognak a messzeségben, s a fényes, csillogó fehérséget váratlanul elönti a Sötét.

A térhatás megszűnt, a színes, tiritarka, rózsás „falvédőminta” ismét összeállt. A varázslatnak vége. A Kép – árnyaival, üzenetével (?) – talán, ott húzódik a mélyén.