Fehér füvek
Szakmány Piroska
Hangod

túl korai a sötétség
záruló csend-lakat
az utca önmagába lép
feszül az alkonyat

túl gyakori a fájdalom
metsző a fagy
az árvaság templom
a szószék magas

és az éhség ahol
túl maró és vad
árvaságban a hangod
déren szikrázó nap