Fehér füvek
Harkai Vass Éva
fehér füvek 1
(alakuló változat)
ha reggel felkelek fövenyre lépek
a süppedő homoksárga szőnyegen
az ablakon túl hullámzik az út a járda
gépkocsik szelik a hullámokat
még nem úszom be egy ideig várok
amĂg magasabbra emelkedik a nap
a hálószoba fövenyén túl a galéria nádasa
a fürdőszoba köves partjáról egy
lépés a tenger ahová nyáron
fürdőruha nélkül sétáltunk be
a konyha partja kavicsos
a keverĹ‘csapbĂłl morajlĂł vĂzben
hűtőszekrény és tűzhely úszik
körben lebegő bútordarabok
mire a nádas sűrűjén
átvágok tél és este lesz
a földszinti nappalira leszáll a dér
csendek csendjének mélyén
fehér füveken lépkedek
puha gyapjúszálak között úszom
mostani életemből ki a régibe be
ha lenézek a tenger ezüst mélye feldereng
ez már az éjszaka lefelé úszom
minél mélyebbre le
körmöm holdfélkörein
csigák kagylók és őskövületek
ha fentről nézed mindezt:
pannon tél sárga hold alatt
a fent és lent között kigyúló
csillagok Ă©s ablakok
a csillagok és ablakok alatt az utcán
holdezĂĽst arccal vonulnak
ismerős és ismeretlen alakok
vĂzöntĹ‘ voltam s Ăşjra az vagyok
vizet zĂşdĂtok perjĂ©kre porcfĂĽvekre
zizeg a tél dagály van
dér kristálylik fehér füveken
mellékdal
mit mondjak: átrendeztem a lakást
rá sem ismernél – már
semmi sem az ami volt
a lĂ©pcsĹ‘re deszkaborĂtás kerĂĽlt
és átfestettem a falakat
csak a nappali fehér füve
maradt a régi
éjjelenként lépteink alatt
miközben az álom vize mossa
mossa az ásványĂzű partokat