Egyesült Egek Királysága – Kraljevstvo Ujedinjenih Nebesa – United Kingdom of the Haevens

Szögi Csaba
Álmodó Arimán a pusztában hanyatt fekszik

Midőn nyugat felől hatalmas ásító oroszlánfejként lassan elvérzett a napkorong, és Vénusz mosolya csitította el lágyan a világot, eme órjás nézőteret, Álmodó Arimán, kezét tarkóján összekulcsolva, Y-ra igazított lábakkal, vadrozs levelét rágicsálva, hanyatt feküdt a pusztán, s egy zsebkendőnyi égdarabkára vetette tekintetét.

Odafenn egy tucatnyi csillag félkörívet leírva enyészett el lassan a téli égbolt langyhideg illatában, jelezvén, hogy az arénában kezdődik a show. A Világügyelő suhintott egyet pálcájával, mire a csillagok miriádjainak ovációjától kísérve, kecsesen a színre lépett monsieur Loup Garou, a műsorvezető. Kétnapos borosta, szögletes arckoponyacsontok, felül kissé kihegyesedő fül, tervezetten kócos haj, nyúlánk, szikár termet – magával ragadó, egyszersmind hátborzongató jelenség. Amikor mosolyog – gyakran teszi –, előtűnnek hófehér, erősen fejlett szemfogai – mintha több lenne belőlük négynél.

– Kiálts farkast, ITT ÉS MOST! Jabadabadúúúúúúú!... – hangzik fel a műsor jelmondata, a tapsvihar és az ováció a tetőfokára hág, majd monsieur Loup Garou egyetlen határozott mozdulattal csendet parancsol.

A ceremóniamesterünk tapsol, mire középen feltűnik egy hatalmas, véreres Hórusz-szem. Akár egy kétéltű, lassan pislant, s mire ismét tágra nyílik, látszik, ahogy az íriszéből öles férgek potyognak. Szisszenő hang hallatszik, mint amikor egy guminő felhasad az élvezettől – rohamosan horpad össze a szem, zápul és rothad, de mielőtt végleg elenyészne, két gigászi albatrosz csap rá kétfelől; tépik és marcangolják, óriási cafatokat nyelnek le belőle mohón, majd amikor középütt összetalálkoznak, egymásnak esik a két démoni madár, s egymást kezdik falni dühösen. Kisvártatva teljesen átrágják magukat a másikon, mígnem végleg eltűnnek egymásban.

Monsieur Loup Garou ismét egyedül marad a színen. A közönség tombol, de a Mester újra tapsol egyet, mire csend lesz, és egy tüneményes hetéra bukkan fel rendezői jobbról.

A kallipügosz óvatosan közelít az aréna közepe felé, tekintget jobbra-balra, de közben nagyon is tudatában van, hogy mily sokan nézik: kecsesen riszálja lélegzetelállító hátsóját, melyet csupán egy vékony, terepszínű, leheletnyi sort takar, s dús keblét, felfelé bökő mellbimbóit mutogatja, amiket szintén nem igazán rejt el a gúnya. Egy borzalmas méretű jegesmedve ront rá hirtelen balról, harsányan bömbölve azonnal maga alá teperi, tépi le kevéske ruháját, karmát áldozata vállába mélyeszti, agyarát egy hajszálnyival az arca előtt csattogtatja, és a közönség szilaj biztatásától kísérve, alul keményen belehatol, hágja vadul, ahogyan csak bírja. A kallipügosz jóformán lélegzethez sem jut, nem moccan, nem pisszen, csak lenne túl az egészen, így vagy úgy, mielőbb. Ám ekkor újabb fenevad dörren be az arénába, az előző átfordul, magára rántja a szerencsétlen hetérát, a másik pedig hátulról esik neki. Az áldozat már vonaglik és nyöszörög, a nézők üvöltenek a gyönyörűségtől, a két medve hörögve pumpál – aztán a kallipügosz teste hirtelen ívben megfeszül, sikolt egy hatalmasat, két izmos vékony karjával hátracsap, s egyetlen mozdulattal elroppantja a rajta fekvő monstrum gerincét, ugyanakkor az alatta lévő medve torkába harap, s el sem ereszti, míg az keserves üvöltések közepette ki nem szenved.

A nézőtéren néma csend. A porondon már csak két hatalmas és piszkos víztócsa jelzi az imént még keményen üzekedő fenevadak nyomát. A kallipügosz egy jóízűt sóhajt, tűzpiros, hegyes nyelvét végigsétáltatja duzzadó ajkain, majd édesen kacarászva balra el.

Ismét felzúg a tapsvihar, de a ceremóniamester már konferálja az est első részének fináléját. Miközben Oszmotár suhan végig az égen, mindkét kezében tízezer korsóval, menádok futnak segítségére, boroshordók gördülnek a széksorok között, a közönség maga csapolhat kedvére, thürszosz koppan a thiaszoszban – középen óriási vászon tűnik fel, rajta Louhinak, Észak gyérfogú banyájának bekamerázott zápfoga. Oldalán egy kötélhágcsón épp Vejnemöjnen és Ilmarinen igyekeznek kínkeservesen izzadva a fog csúcsa felé. Egy másik kamera Héphaisztoszt mutatja, amint tüzet szít és kalapál a gyökérnél. Most Amphión zendít rá, az erős torkú, énekére – egyetlen pillanatra úgy tűnik, megmoccan a rettenetes agyar..., de aztán mégsem történik semmi. Bié és Kratosz remegteti meg az állkapcsot; Arész küldi már fiait, Pallort és Pavort a banyára – egy pillanatra látjuk is a rémülettől veszettül forgó egyetlen szemét, remegő csúf fejét, kipeckelt pofáját a hátrahúzott, barna, lepedékes nyelvvel és az odvas fogakkal –, majd vissza az ominózus agyarhoz: Nüx fiai is ébredeznek immár a mélyben, különösen az idősebbik; időközben Slepnir érkezik deli lovasával, nyolc lába hasítja a levegőt, egyidőben Thor ereszkedik lefelé egy kötélen a felső fogak egyikéről, lendül a Mjölnirt, de mielőtt lecsaphatna, az égi vászon elsötétül, kigyulladnak a fények, és ismét monsieur Loup Garou lép a színre. Aki kíváncsi a pokoli műtét folytatására, az innen egy tapodtat sem sehova! De előbb még...

Álmodó Arimán a reklámok alatt elaludt, s csak a Hajnal dermedt rózsaujjának érintésére ébredt fel, hogy rettenetesen fázik.