ablakom alatt fiúk dobálóznak
a fiúkat rossznak
a göröngyöt is csak kosznak látom
hogy tudnék hát lehuppanni melléd
mindig mikor tűkön ülsz az ágyon
olyankor tőled inkább távol
és a fölbolydult háztól
miként egy vétkes egy ajándék könyv
egy zavaros történet végén
akit hellyel még sosem kínáltak meg
hogy kipihenje csöndben vétkeit
esküdözni azért még tudnék
úgy kapaszkodva egy harmatos fűpamacsba
(ránk mintha majd holnap alkony virradna)
a karfába is ahogy landoláskor illik
csak hogy végre elhidd
a harc ablakom alatt folyik