Az idei tél végén az amerikai Blufftonban (Ohio állam) megrendezett Könyvszalon, a Belgrádban megjelenő SIGNAL című folyóiratnak, az 1998-as évre a VILÁG LEGJOBB FOLYÓIRATA kitüntető címet ítélte oda. A folyóirat kutatásaiért és a különféle művészetek egymásra való kölcsönhatásáért kapta meg a kitüntető elismerést.
A Signal folyóirat kiadója és szerkesztője Miroljub Todorović (Skoplje-1940), aki a szignalizmusnak, mint avangárd művészeti mozgalomnak a megteremtője, az év elején két jelentős elismerésben is részesült: ezek a Todor Manojlović és az Oskar Davičo díj. Míg végre szerb nyelven is megjelent Julian Kornhauser ismert lengyel költő és szlavista doktori disszertációja, amelyet az író majd két évtizeddel ezelőtt védett meg a világhírű Jagiello egyetemen (Jagiellosky Uniwesytet).
- Tízéves koromban már érdekeltek az egzakt tudományok, de az 1959-es év sorsdöntő hatással volt a további munkásságomra. Ekkor ismertem meg a futurizmust és a szürrealizmust. Nekem az absztrakt művészetek felfedezése, igazi felszabadulást, mitöbb sokkos hatást jelentettek. Lenyűgözött Kandisky, a korai Madrian, s különösen hatott rám Michaud tasizmusa. Ekkor született meg bennem a gondolat: a tudomány szintézise és ötvözése a költészettel.
- Pontosan. Először bennem is az eredeti szcijentizmus munkált. Tíz évbe telt, míg megvalósíthattam önmagam, azért, mert mindez ellentétben állt mindazzal ami akkor az európai és a hazai kultúrában végbement. A hatvanas évek vége felé megalakult az a mozgalom, amely elkezdte a harcot a művelődési életben megjelenő passzívizmussal.
- Először Spasoje Vajtić-tyal ismerkedtem meg, 1969-ben pedig Zoran Popović grafikussal, vele jött a Képzőművészeti akadémiáról a barátnője is Marina Abramović, aki még mindig folyópartokat és hatalmas női testeket festett. Azután Marnával jöttek: Nenad Paripović, Tamara Janković és Vlado Stojković. Nem véletlenül, a csoport majdnem minden tagjának volt már képzőművészeti képzettsége, az sem véletlen, hogy az avantgard művészetben költők és képzőművészek közösen mutatkoznak be.
- A szignalizmus az avantgard alkotók mozgalma, amely az akkori Jugoszlávia alkotóinak mezőnyére nagyon is hatott. Kezdetben a szignalizmus alapfeladata és célja: a tudomány pozíciójából kiindulva a művészetek forradalmasítása. Ebben az első szakaszban mozgalmunk ihlető forrása az egzakt tudományok voltak, a fizika, a vegytan, a biológia, a matematika és az asztrofizika. Ez az alap később jelentős változásokon ment át, bővült és kitágult. Rátaláltunk a kreatív módszerek egész spektrumára, amely spektrumok lehetővé tették a szignalizmus új, poetikus - stílusok, zsánerek, modellek - megvalósítását. A mi mozgalmunk szembehelyezkedik a tradicionalizmussal, a neoszimbolizmussal és ebben az időben már idejétmúlt modernizmussal. Új alkotó módszereket kellett kitalálni, új nyelvet kellett bevezetnünk, s ezen a módon megteremteni az új művészeteket.
- Harminc évvel ezelőtt, amikor a művészi alkotásokban megjelent manifesztumával a szignalizmus, mint ahogy ilyen alkalommal lenni szokott, kettős fogadtatásban részesült, voltak akik támadták, voltak akik védték. Habár mi kimondottan nem hivatkoztunk a szürrealizmusra, mert mi előbb láttuk a szignalizmus gyökereit a futurizmusban és a dadaizmusban, de a hajdani szürrealisták Oszkar Davičo és Dušan Matić teljes támogatásukról biztosították a mi mozgalmunkat. A hetvenes évek elején Matić a Szerb Tudományos Akadémián megtartott székfoglaló beszédében kimondottan kedvezően és affirmatívan beszélt a mi folyóiratunkról a Signal-ról és a mi számítógépes költészetünkről.
- A szignalizmusról a következő országokban írtak: Németország, Oroszország, Olaszország, Amerika, Ausztria, Csehország, Belgium, Chile, Mexikó, Franciaország, Magyarország, Lengyelország, Urugváj és Ausztria. Lengyelországban megjelent a doktori disszertációm is, a tézis: A szignalizmus, a szerb experimentális költészet programja - címmel. Mindamellett, hogy a külföldi kritika kedvezően írt rólunk, a kritikusok és az irodalomelmélettel foglalkozó szakemberek bennünket is besoroltak a modern, a kortárs irodalom és az avantgard irodalom különféle válogatásaiba, műveinket megjelentették, kiállították és bemutatték nemzetközi kiállításokon, csak azután kerül majd sor annak a felfedezésére és tanulmányozására, hogy a szignalizmusnak, mi is az érdeme, mi is a része abban, hogy a szerb kultúrát a világ megismerje.
- Feltétlenül. A szignalizmus nem behozatali izmus, mint az expresszionizmus, futurizmus vagy a szürrealizmus. Ez egy, a szerb kultúrában született alkotó mozgalom, s annak a kultúrának elidegeníthetetlen része, erre, elsősorban a külföld hívta fel a figyelmünket. Addig, amíg a hetvenes évek elején a mi kritikusaink nem tudták hova tenni a szignalizmust, addig az irodalomelmélettel foglalkozó külföldi szakemberek, kultúrológusok, kihangsúlyozták, hogy itt az alkotók egy eredeti mozgalmáról van szó, amelyik mozgalom a szerb kultúrában keletkezett és ott is fejlődött ki.
- A legnagyobb sikereket elsősorban a költészetben érték el a szignalisták. Mint tudják, a költészet a művészetek királynője. Minden vele kezdődik, és vele is ér véget. A szignalizmusnak óriási hatása volt a költészetben. Megalkották az új költői kreatív-alkotó modellt, egyes költők azt később át is vették, de a nyilvánosság előtt sohasem nyilatkoztak úgy, mint szignalisták. A szignalizmus védelme alatt jött a szerb költészetben a posztmodernizmus is.
- Igen. A szignalizmus bizonyos szakaszában - a vizuális mozgással is kifejezhető akusztikus költészet - mi megkíséreltük a jelet, jelzéseket, képeket, hangot és emberi hangot is ideértve, a mozdulatokat, a gesztust - felhasználva költői alkotást létrehozni. Ezek az új kifejezési eszközök, gyakran összekapcsolódtak, össze - ötvöződtek a szavakkal. Így ezen az úton fedeztünk fel eddig ismeretlen költői kifejezési eszközöket.
- Én mindent a költészetben látok, vele határozok meg mindent, mindent alárendelek a költészetnek. Az én egész alkotó-tevékenységemnek a költészet a forrása és a végcélja. A költemény, az a belső létezésből fakadó kiáltás, a vágyak szava. Ott, ahol majd a jövő záloga a szó lesz, ott a vers a létezés Biztosítéka.
- A játék és az immagináció, a nyelv sematikus bizonytalanságából és az énem lényegéből, a még mindig megfoghatatlanból a költő egy új világot alkot, új valóságot - új realitást - a költeményt.
- Úgy gondolom, hogy a következő évszázad a szignalizmus évszázada lesz. A szignalizmus továbbfejlődésének a lehetőségét a planetáris művészetek expanziójában és a kozmikus művészetek kezdeti megvalósulásában látom, amely külön is látható lesz az intermédiumok szegmentumaiban. Új emberek jönnek, felfedezik az alkotómunka új eszközeit, új terek nyílnak - az ember, a csillagok és a planéták között - a valós és az immagináris kozmogénia, az élő eredeti képe, jele és beszéde.
Fordította: Weiss Zoltán
(Kanizsa, 1999. júliusa)