2000. novembere
Szülinapi sorok

Kedves csendestársam a zEtnán!

Kaptam a Képes Ifitől egy oldalt, abból az alkalomból, hogy ma, november 2-án, egyéves a zEtna. Nem szeretnék visszaélni helyzetemmel, felkínálok ezért e terjedelemből 15-20 sort neked, mint a vulkáni webmagazin állandó szerzőjének és olvasójának, írd be vulkánjáró benyomásaidat a születésnapi vendégkönyvbe.

Barátsággal
Dumás

Születésnapi sorok

Néha csak hangokból, betűkből áll a világ. Nem értek más jelet, és azt hiszem mások sem értenek semmit, ami nem kimondott, leírt szavakkal közöl (pedig másként is lehet). De érdekel egyáltalán valakit, ami így vagy akár amúgy közölhető? Kifelé ki tekint még, ki lát magától tovább? Szavak. Látszólag kitörnek, elfutnak előlünk, de velünk is maradnak, és mi is ott vagyunk, magunkon kívül is, a szavakban. Mára már mindegy. Olvasni vagy leírni valamit, ami a ma élőkről, ma élőktől, ma élőknek: nem tovább, csak ami a körben elfér. Egy reggel arra ébredni, hogy egy novella, egy vers jobb mint az addig olvasott, és minden addigit töröl, és ezért érdemes legyen elindítani száz levelet, az üzenettel - olvastad?

Nagy Farkas Dudás Erika

Áramlás

Az áramlás jut eszembe a zEtnáról. Az asszociáció szerteágazóan nyúlik vissza okaihoz. Például az egyik indítéka, hogy az utóbbi időben az áramkorlátozások miatt képtelen vagyok feljutni a webmagazinra. És ez nemcsak azért kellemetlen érzés, mert nem tudom megnézni, hogy ott van-e a legutóbb elküldött írásom.
Másrészt azért is az áramlás, mert szerkesztője a vulkán, a kitörés, a hegy allegóriákkal egy ilyen, a szellemi energia áramlását kifejezendő beszédmódot fűzött hozzá.
És azért is az áramlás, mert úgy gondolom, hogy a jelen pillanatban ez az egyedüli vajdasági irodalmi média, amely ezerszer elsiratott irodalmunk életképességét felmutatni képes. Természetesen a megváltozott viszonyok tükrében, amely miatt az már nem jugoszláviai magyar, lehet már nem is vajdasági magyar irodalom, hanem az írók, az értékelők, és ha reményleni szabad, az olvasók közössége.

Sáfrány Attila

Hello Boy!

Megtisztelő a felkérésed, s az, hogy hozzám, a holland távolba/távlatba is eljuttattad. Hogy a Képes Ifi szomjaz néhány sort a zEtna-szülinap kapcsán ez megható; a Képes Ifi a szívem csücskében van, ám a kért 10-15 sor, vagy mennyi is, az rengeteg, s szinte életemben nem írtam ennyit! (?).
Recseg ropog az ablakom, kinn tízes erősségű szél tombol (már három napja), 150 kilométernyire innen méteres hullámok a tengerparton. Kérdezhetnéd, milyen az a tízes erősség? Hát olyan, hogy nem kell hajtanod a kerékpárt, ha hátulról kapod a szelet, s ha elölről, akkor sem, mert nem is bírod. Az égbolton vad színű felhők rohannak egymásba. Bosch, Bruegel, Van Gogh nem véletlen e vidékről valók.
Miközben a zEtnára gondolok, lám, színes tintákkal írok, végtére egy éves a Tűzokádó, s valahogyan nekem is jeleznem kell, mivel, kivel is állok rokonságban, ha másnem, lelkileg (Esti Kornél). Szóval kezdetben féltettem ezt a lombikbébi-lapot, bele ne essen az agyoncsépelt couleur locale csapdájába.
Színek és helyiek - szépek, ám engem mindig az vonzott, ami nem megszokott.
Varietas delectat - mondják a latinok (sok mindent mondanak), s ezt én testre szabottan a változatosság az élet fűszerére magyarítottam. Örülök, hogy kezdeti félelmeimtől már szinte eltekinthetek, s hogy a tűzhányó nemcsak a szürke hamut önti magából. Sok további színes kitörést és születésnapot kívánok hát, mindannyiunknak.

Barátsággal üdvözöl
egy régi és új szerző/olvasó
Flying Dutchman, alias Esti K.

Az első vacsora

A klub emeletén ülünk, és alig látjuk egymás arcát. Áramszünet van, a pincében ugyan morog az aggregátor, de elsősorban azért, hogy a sörcsapoló működhessen. Az asztalon gyertyák, tompa fénnyel ragyogó sörök. Ha ezt a képet látná valaki a mi vidékünkről, nem hinné el, hogy az asztal körül egy internetes irodalmi újság munkatársai ülnek; szerzők, felelős kiadó és a webmester. Észreveszem, egyedül engem zavar kicsit ez a félhomály; ha szólnak hozzám, közelebb hajolok az archoz. Látni is akarom, mit mond, nem csak hallani? De valahogy mégis ismerős ez a hangulat; és a szalonnasütésre gondolok.

A szalonnasütés otthon, minálunk nagyon fontos esemény: zsíros kenyér, hideg kútvíz, a rácson halak pirulnak, körül néhány ismerős arc, melyeken a félsötétben alig látszanak a vonások. Nehezen különböztethetőek meg az öröm és a szomorúság jelei. Csak azt látni, amikor a szem néha fényesebben csillog.

Bakos András


Danyi Zoltán
Csontváry

Az egyetlen járható utat ágak

szegélyezik, lehajló nyelvei

a lángnak, mely bennük lobog

és odébb, a szemétrakásban.

Idomokat, kertet, vonuló napot

az lát, ki zsebbe dugott kézzel

bokrok közt, süppedő talajon ballag.

Mindent újrakezd, mint a vulkán.

Sent: Thursday, November 02, 2000 6:49 PM
Subject: Születésnap-ra

Türelmesen megvárta, hogy a felső tározóból az utolsó homokszem is alant elfoglalhassa helyét, engedvén az idősebb testvérek zajos csábításának. Simuló magánhangzók, koccanó mássalhangzók, kikerekedett öblös gondolatok és ködös foszlány-gondok, mind egybegyűltek. Felszín alatt szövődő barátságok, szilaj ellentmondások, kövérkés és alig tipegni tudó rímpalánták legfelül a szipogó, soha ki nem mondott szavakkal, egyetértésben a feszült várakozó csendben. Gondolkodott, mit is kellene tenni?
Szűkíteni a garatot? Engedvén ezzel a finomabb homokszemeknek. Növelni a homok mennyiségét? Eleget téve a nyersebb, a tárulkozó igényeknek... Nem! Hanyagul megragadta középen és lódított rajta. A megszeppent űr sóhajtva hunyorgott a tömött felső szintre. A homokszemek elfogadták örökösnek kiutalt sorsukat. Testecskéjükkel újra szavakat raktak ki. Pergő, homokba írott szavakat az örök Idő ellenében. Nincsen más járható utunk! Megmarkolni, teljes lendülettel az illanó csillámot, a habok taréját.
"Valamit a véletlenre is kell bízni, különösen a természetes társulások esetében." Gondolatába burkolózva bölcsnek érezte magát.
A Zetnikum homokórája ekkor fordult új esztendőre.

Barátsággal
Kűfaragó.

Ephemeria Silver
Ősz volt, fütyült a kölyök

Az ősz zEtnológus egy éves antropológiai megfigyeléseiből

Meghalt.
Máris libbent lefelé a platán lúdláb-úszóhártyás levele, merész csigavonalban evezett párhónapos klorofill-buzgásából a dudva és gaz közt futó aszfaltcsík katafalkjára, amikor hátitáskás, iskolába igyekvő kölyök harsogó füttyszava tépte fel az áramszünet letargiájába borult utca köd-lucskos sivárságát.
- Hékám, már megint hús volt nálatok ebédre? - vágott át egy füstízű hang az utca túloldaláról. Újabb kocsány pattant meg a magasban, s a lúdláb hiába lendült úszást mímelő táncba, alatta tombolt a gravitáció.

Lakatos F. Margit fordítása