Sava Halugin

Tisza

 

Virágzik a folyó

ágaival simogatja magát a fűz

vízbe mártott keret földdel festve

testét esővel szoptatja

utcákon lefelé siklanak a hajók

szakadások mellett és agyagkérgen át

két talajért és egy égért

fehérlik a tiszta sáv közepén

viszi a szél a mezőkön át

azt beszélték rokona az anyja is

hogy van apja

hogy meredek a partja

hogy a Kárpátokból eredő

kiömlött kancsó ő

olyan zavaros de tiszta

ő a víz

 

Ludasnak

 

Add össze mozdulj vond ki

a csetepatékkal sodródó éveket

ne suttogj

a megritkult hirdetményerdőben

a fülesbaglyok éber szemektől bódultan

és égi fekete foltok károgása

amíg összegzem a füles kilátásait

a puskavégen komoran hallgatnak és lesnek

végtelen időkig

az igazság burka hadd ússzon a Ludasban

a fehér párnák pehelytollaként

a tavasz által elmozdított csendért

a lámpa fényénél

végy le a polcról egy kupica pálinkát

tömd ki bánattal az ivóvíz öleléséből

elrabolt madarakat

húzódj félre az időtől

 

Tisza vizébe

 

Decemberi széles

gát hátáról nézve

hívatlan vendégként

hívatlanul növekszik a víztömeg

az emberek rettegésben

szakadnak a földsávok

az erő helyett

 

Molcer Mátyás fordítása