Mi van a fesztivál hátterében? - Bálint Zoltán a fesztivál szervezési kérdéseiről nyilatkozik
Szeptember közepén a szokottnál is nagyobb volt a sürgésforgás Kanizsán, ám a legnagyobb szervezkedés mégis egy első emeleti irodában zajlott, ahol két telefoncsörgés között azért sikerült választ kapnom néhány kérdésre. A kanizsai Jazz, improvizatív zene... című fesztivál szervezőjét, a helyi Ifjúsági Szövetkezet igazgatóját, Bálint Zoltánt elsősorban szervezési kérdésekről faggattam.
. Hogyan született meg a fesztivál ötlete, és hogyan keveredett bele a szervezésbe az ifjúsági Szövetkezet?
- Az ötlet tulajdonképpen már tavaly szeptemberben megszületett. Minket elsősorban az vezérelt, hogy kissé hiányoltuk Kanizsa életéből a történéseket, az eseményeket. Nagyon alacsony szinten mozgott a művelődési élet, és egyáltalán a különféle rendezvények szervezése. Ekkor jutottunk arra az ötletre, hogy egy zenés fesztivált kellene szervezni: Akkor még nem tudtuk, hogy ez jazz lesz, vagy szórakoztató műfaj, esetleg countryzene... Mikor szétnéztünk a városban, hogy kik azok, akikkel ezt a fesztivált meg lehetne szervezni - mi, az Ifjúsági Szövetkezet, itt "csak" technikai szervezők vagyunk -, arra a megállapításra jutottunk, hogy szép számban vannak Kanizsán jazz-zenészek és jazzkedvelők, hozzáértő emberek. Velük közösen dolgoztuk ki a rendezvény művészi oldalát. Gyakorlatilag ez volt az oka annak, hogy a jazz lett a fesztivál egyik "alapszínezete". A másik oka pedig az volt, hogy ha már fesztivált szervezünk, akkor szerettünk volna minél több kanizsainak és városunk környékén élő művésznek és fiatal előadónak lehetőséget adni arra, hogy bemutatkozzon. Mivel Kanizsán, azok a zenészek, akik bizonyos minőséget is képviselnek, többnyire ezzel a zenével foglalkoznak, úgy döntöttünk, hogy ezeknek a helyi zenészeknek, fiataloknak is lehetőséget fogunk adni a szereplésre. Végül is ez a két dolog határozta meg, hogy jazzfesztivált szervezünk.
A kanizsai Ifjúsági Szövetkezet már évek óta rendszeresen foglalkozik különféle kisebb kulturális és művészeti rendezvények szervezésével. Emellett támogattuk a helybeli írókat, költőket, festőket, szóval természetesnek veszszük, hogy az Ifjúsági Szövetkezetben a rendelkezésünkre álló összegek bizonyos részét a kultúrára fordítjuk. De nem csak a kultúrát támogatjuk, a társadalmi élet más területeit sem hanyagolhatjuk el.
. Elképzelhető, hogy egy ilyen fesztivál jövedelmező is legyen?
- Kizárt dolog, hogy gazdaságilag nyereséges legyen. Mi arra törekedtünk, hogy ne a szórakoztató zene képviseltesse magát a fesztiválunkon, hanem inkább a művészi tartalmakat helyeztük előtérbe. Olyan előadóművészeket is meghívtunk, akik a mi viszonyaink közepette "drága művészek", nagy a gázsijuk a mi zsebünkhöz viszonyítva. A szervezés folyamatában bizonyosságot nyert az, hogy ha mi kellő, kielégítő színvonalú programot tudunk összeállítani és felkínálni a leendő támogatóinknak, akkor ők is könnyebben megnyitják a pénztárcáikat. Ha látják a vállalatvezetők vagy a vállalkozók, hogy ennek a fesztiválnak igenis nagyon magas színvonala van, és komoly tartalmat tud felkínálni, új színt hoz majd Kanizsa városának művelődési életébe, akkor nem sokan tétováznak. Elmondhatom, hogy különösebb problémáink nem voltak a pénzügyi keret előteremtésénél, nagyobb gondot jelentett viszont, hogy az árarányok időközben, sajnos, megbomlottak - a szervezők rovására. A fesztivál költségvetése a nyitónapon még mínuszban volt, de szerintem azok a pénzek is idejében meg fognak érkezni, amelyekre még számítunk. Törések természetesen voltak a szervezés folyamatában is. Többször teljes erőbedobással kellett dolgoznunk, hogy ezt a fesztivált létre tudjuk hozni. Volt, hogy olyan kilátástalan helyzetbe kerültünk, hogy úgy éreztük, nem tudjuk a kellő színvonalon megvalósítani a terveinket - s akkor inkább nem csinálunk semmit. Két vendégművész meghívását kénytelenek voltunk lemondani, mert költségvetésünkből egyszerűen nem tudtuk volna fedezni a fellépésüket, azt pedig nem engedhettük meg magunknak, hogy akkora mínuszt csináljunk, ami aztán a Szövetkezet fennmaradását is veszélybe sodorhatta volna.
Magyar Szó, 1995. IX. 26.