Szabados György el nem vágyódó zeneszerzőnek mondta Király Ernőt, azok közé a zenészek közé sorolva őt, "akik valahogyan a saját otthonukból nézik a kavarodást. Szemlélődnek, képzelődnek, kinyitják olykor az ablakot; megnézik, ugyanaz van-e kint, mint amit magukban elképzeltek, és a legtöbbször azt is találják: a Bent és a Kint között nincs nagy különbség, a fák állnak, az emberek igyekeznek, a világ ugyanaz és persze változik. S van ennek valami örök, egyszerű és kikezdhetetlen rendje, s ez a rend bennünk mesél, és zeneies a hangja." A Forum Könyvkiadó és a kanizsai Ifjúsági Szövetkezet közös kiadásában 700 példányban megjelent, 75 oldalas, három nyelvű (magyar, szerb, angol) új könyv a zeneszerző mellett a népzenekutatót is bemutatja. Verseiből éppúgy ízelítőt kapunk, - mint vallomásaiból és az egyes műveinek előadásmódjával kapcsolatos - intenciókból, valamint a művészetét taglaló tanulmányokból. Az általa konstruált két hangszernek, a magyar népi citerák továbbfejlesztésével létrehozott citrafonnak és a multimediális célú tablofonnak a képe mellett életrajzi vonatkozású fényképeket is tartalmaz a könyv, valamint egy terjedelmes bibliográfiát a munkásságáról.
Magyar Szó, 1998. VIII. 13.