14. számú tájirat

Az előadás folytatódik

Szobám zsúfolásig tömve könyvekkel, kazettákkal és kaktuszokkal. Hogy minden elférhessen, az ágynak középre kellett kerülnie. Lefekvéskor eldönthetem, nyugatra vagy keletre nézzek. A kilátás egyik esetben sem dicsekvésre méltó: kelet felől öcsém szobájának ajtaja, nyugatra pedig az ablak a szomszéd jelenleg csupasz ágú diófájával.

Gyermekkoromat szintén egy pici szobában töltöttem. Méghozzá szüleimmel megosztva. Volt még három rendkívül tágas helyiség, amelyet viszont nem használtunk. Mondhatom azt is, nem volt, mivel, ha valamit nem használsz, akkor azzal igazából nem is rendelkezel.

Holnap új házat készítek Fredi számára. Ha véletlenül össze nem futok egy cicával... Egyes feltevések szerint, az ember és az állat természetét a földalatti vizek, azok iránya és forgása határozza meg. Az új kutyaházra mindenképp szükség van, Fredi furcsán viselkedik háza alatt az emésztőgödörrel.

Egyetlen szobánkon nem volt ablak. Amikor egyetlen ajtaja kitárult, a keretben a szomszéd cukrász omlatag emeletes háza jelent meg. Egy alkalommal, amikor egyedül a kertben western-jelenetet elevenítettem fel (persze, hogy egyedül, kivel mással: tollal a hajamban a fán Ülő Bika módjára rikoltoztam, majd földre ugorva és kalapot nyomva fejembe, pisztolyommal a fa lombjára tüzeltem - akár Caster), megcsípett egy darázs. Elsírtam magam. Kisült, hogy a darázsfészek a cukrászház eresze alá ágyazódott. Azóta utálom a nagy épületeket. Élősködők sora tanyázik bennük.

Marhaság, állítja külföldi barátnőm, és a földalatti vizekre, a szobaberendezés és a kilátás kihatására gondol. Az én elveszettségem (állítólag ilyen vagyok) azzal magyarázható, hogy én még mindig előző életeimet élem. Ezért nem tudom magamat semmivel sem lekötni.

Gyermekkoromban gyakran álmodoztam arról, hogy elutazok Kaliforniába. Ez a vágy főleg akkor hatalmasodott el rajtam, amikor megtudtam, hogy John Wayne rákban szenved. Úgy éreztem, én vagyok, aki a helyére léphet. Hogy miért nem mentem el? Nem tudom, pedig sem ablakom, sem kilátásom és akkor még kutyám sem volt.

Eltűnődtem barátnőm szavain. Lehetséges lenne, hogy Fredi kutyámat Freddie Mercury lelke szállta meg?! A nevek hasonlóságát mindeddig csak furcsa egybeesésnek véltem. Ha jobban belegondolok, a dolog nem is olyan ártatlan. Házörzőm a látogatókat rapszódiával és rádiógagával fogadja!

A tudatlanság sötétje és a zavarodottság 28 éves koromig uralkodik majd fölöttem, mondja a barátnőm. Tudniillik, akkor kezdem majd csak élni mostani életemet. Ha minden igaz, felnövök majd, megváltozom, a helyes útra térek. Ezek szerint a szomszéd diófája, amelynek ágai a szobámba nyúlnak, semmilyen szereppel sem bírnak. Borzasztó; akkor meg minek ültette?! Mennyi hiábavaló erőfeszítés: hogy ne bizonytalanodnék el! Itt van például a szomszéd cukrász. Felépítette a laktanyát és elköltözött. Lehet, azért, mert a helyiségekre rossz helyen vágott ablak és ajtónyílásokat, mivel Mekka felé semmi sem nézett; vagy csak azért utazott el, mert valami Marco Polo féle lélek telepedett meg benne; esetleg, mert jóelőre kitervezte, csak hogy a darázscsalád megtelepedhessen, hogy aztán nem kedvelve westernjeleneteimet egyikük meg is csípjen? Nem tudom.

De mi van akkor, ha a barátnőm tévedett és a kínaiaknak van igazuk? Mit csináljak akkor? Hiába forgolódom az ágyamban, mindaddig, amíg a szomszéd nem vágja ki a diófát, és az öcsém nem takarít föl a szobájában. A kilátásom pocsék. Csak gyötröm magam, amiért nem oldottam időben kereket. Nem tudom, a hollywoodi cicák között mennyire ismeretes a kínai elmélet, és ők mennyire forgolódnak ágyaikban...

Azt hiszem, mégis inkább a barátnőmnek adok igazat. No, nem azért, mert külföldi. (A kínaiak is azok, mégsem dőlök be nekik. Még most sem, amikor megnövelték a kivitelt és fellendítették a turizmust. Már hazánkból is rendszeres járatok indulnak.) Fredi kutyám végett. Rájöttem, hiábavaló vállalkozás lenne házat építeni a részére. Az is csak az emésztőgödörre kerülne, és a kutyám akkor is csak azt ugatná: I Want It All. De csak hadd ugasson, a cicák meg csak doromboljanak még egy ideig!

A cukrász elutazott, pedig kiváló fagylaltot készített. Én is elutazom. Már holnap. Kali..., akarom mondani: Iróniába. Felveszem az ottani állampolgárságot, csatlakozom valamely nemzeti kisebbséghez, í-román, ír-omán vagy író-mán leszek.

Igen, elutazom. Fredi kutyám pedig teljesen megért. Hol felém, hol meg a frissen érkezett cicára vizslat. Közben azt ugatja: The Show Must Go On...

sándor zoltán: SöZö