A hátamon két, nagy
kövér manó barkóbázik.
Fejemet vagy írásomat?
(Lásd a mellékelt
hatásokat.)
A doboz alján az
egyensúly, kezemben bot
üthetem a nyomam.
Tájkép is lehet
Hullanak a varjak az
útmenti fákról,
az üvegszemű, sétáló
lányok illatától terhes
a levegő.
Megszülni készül
belső örvényéből
kirobbanó szelet,
a Mars papírját.
Több a sólyom,
nem sokáig
az új vegyszer
forgalmáig. Megálló.
Roggyant demokráciát
hirdetnek deszkahiányos
mosolyú öltönyös emberek
többéves plakátokon.
Üres flakonok,
gondosan betakargatva
sötétzöld kutyatetemmel.
És kék az ég.
Kéjelgek
folyton, mondod.
Pedig csak
hangod rezonálását
vezetném bele
nem illeszthető
piciny kapum
olajozott, csendes
nyitása utáni
őrületes lufikonfettis
dübörgő bulijába.
