Radmila Lazić
A tükörkép

(Ona druga)

 

Miközben a bűnügyi krónikát olvasom,

Az előre megfontolt szándékkal vagy véletlenül meggyilkoltak,

Az eltűnt személyek vagy az öngyilkosok között

- keresem a neved.

 

Miközben súlyos közlekedési balesetekről,

Tüzekről, árvizekről, s egyéb természeti csapásokról,

Szólnak a tévéhíradások

- elképzellek a szerencsétlenül jártak között.

 

Amikor csak alkalmatlan időben csöng a telefon,

Ha táviratot hozó postást látok,

Amikor azt hallom: "sajnálatos hír"

- azt várom, meghallom a neved.

 

A gyászcédulákról az arcképed kísért.

A síremlékeken annyi rád emlékeztető arcvonás.

Minden ravatalon te fekszel.

A tükörben a te arcodat látom.

 

Annyi halált, annyi haldoklást követően

- nem létezik, hogy élsz még?

Tudom, a halál nem lottó-főnyeremény

- hogy történt mégis, hogy nem te nyerted?

 

Kis fekete kosztümöm az alkalomra vár,

Egykor még ünnepi estélyekre szolgált

- mára már csak erre van esély.

 

Ha kell, akár még gyászfátylat is öltök,

S a gyászoló család bolyába állok.

Imádtalak élve - imádlak halálodon túl is.

 

Csak jól értesült legyek!

Csak megtudjam időben!

El ne utazzam épp valahová!

Hogy épp a tetthelyen legyek;

 

Ha koppan az utolsó göröngy,

Saját kezembe vegyem az életet,

S hogy félre is toljam, mint a gyermek -

 

Én, az álnév mögött rejtőző

Öröklét kirándulója,

Göröngyöt érzek a szemhéjamon.

 

(Beszédes István fordítása)