Deissinger Ákos
Halottak között

Azt mondja a Cucc, hogy ő nem várta meg a következő vasárnapot, és kinyitotta a dobozkát, amelyet Ödön, az öreg földbirtokos kastélyában bátorkodott csak megtenni. A moholi követő szeme mindenhol ott van, mondja.

A következő nagymise után leültem mellé. Lapozgatott most is az újságban, de csak a halottak között. Most már értettem valamit én is a nagymamából. Valóban úgy tűnik, mintha valaki olyat keresne, akit ismer. A nagymama a saját képét keresi minden vasárnap az újságban.

Exhumálás.

Itt már nem kell sírni, sóhajtozni, örök búcsút venni a halottól. Inkább valami borzongás járja át a résztvevőt: viszontlátni azt, akit jó harminc évvel ezelőtt helyeztünk örök nyugalomra. S mit látunk belőle viszont?

Aznap legalább kétszer elsiratni, amikor fölszedték a csontjait, mint valami öreg fa, koronafa, megcsontosodott, megkövesedett gyökereit, és a sírjába helyezték.

Miután a sírt újra betemették, egy darabig még ácsorogtak fölötte.

Nem túl sok közlendője volt a világ számára.

Különösen bizalmas közlendője.

A porcelánangyalok fényes lábainál, mélyen a szekrényben, a dobozkában én a nagymama képét találtam a halottak közt naftalinszédületben molycsillagokat látva.