Szegedi-Szabó Béla
Képek

 

(III.) "... miként a csillagtüzes éjszaka" (Dante)

 

Ki emlékszik az elkevert

Hajtincsre, mandzsettagombra

Az esetlen és balga szavakra

A titkos zsebben, mely

Őrzi még a levelet?

 

Az ébredés keltette gyönyörök

Szablyái: a kerti virágok

Okozta sebek összeforrtak,

 

Nyári füst gomolyog,

Firenze hajói messze,

- miként Dante Alighieri -

Végre élhettél volna

 

Halál és Költészet nélkül.

 

(V.) Enteriőr zongorázó nővel*

 

Türelme bár véges,

El-elbabrál mégis

 

A csontszín billentyű kopott mintáin.

Lelkének kútjából merít

 

Tiszta dallamot.

Rejtjeles nyomokat hagyva

 

Tán ő az, a Festő nővére, Marie,

Szoknyájának szétterülő habjai fölött

 

Hallja a titkos csobbanást,

Egy sosemvolt vízesés zúgó akkordjait.

 

(IX.) B-A-C-H

 

Az éj lávatömbjébe zárva

Mily védtelenek vagyunk, ó,

Uram, add, soha ne kerüljünk

Gyilkoló kalózok kezére

Végső haláltusánkban

 

Száraz fűrészporodat

Hintsd ránk

Az üres csigaházakat

Gereblyézd el a test rongyait

* P. Cézanne festménye