Weiner Sennyey Tibor:
Gecsemáné

 

Végül szólott. Utolsóként a kertben.

A fák, a fák levelei, valamennyi virágfajta;

A fű, a fű szálai, a bogarak milliója'

Beszéde után. Legvégül. Csöndesen.

 

Hogy úgy érzi - meglehet tévesen -

El kell mesélnie miért volt boldogtalan,

S ha szikra volt is és mosoly, az vérben és borban

Oldódott. Így mondta végül: "Úgy érzem

 

- Jóllehet innen nézvést, jóllehet tévesen -

Nem csak a jóban lakik, hanem a rosszban.

Ott is. Benne volt valamennyi lépésünkben.

 

Mert kazánház az isten Árkádiában,

Ő a szám, ő a pernye a fehér füstben,

Mert ő a gyilkos szóban és gondolatban."