Vass Tibor: Nem tűnik 3.

 

...ahogy szemével percenként lecsap

 

a falikárpiton a légyottra,

szikkadt rovarhullák adnak ott

a mintázat szebb részeinek pontos randevút,

egy testes arcot vél kirajzolódni

az áttűnő évszakok hosszú sora alatt

felgyűlt holttestekből,

a tehetséges, gyilkos nagyujjak

ilyenekből mindenhol egyetlen,

önarcképszerű vonalat rajzolnak.

Nincs ez másképp itt sem,

fegyverszünet idején mozdulatlan az arcvonal.

Nem lesz újabb szeplő

egy váratlan verőfénytől átejtett,

a vonalkódba vonakodva meginduló pók, darázs,

őket hagyja elvánszorogni mindig,

kegyelmes az ég, azt mondja, úgyis elhullnak,

elhulláznak maguktól hamar.

 

A testes nő, ha behunyja bal szemét...