Csányi Erzsébet: Világirodalmi kontúr

A tapintható absztrakció

A kafkai percepcióról

Kafka főhőse egészséges ösztönökkel érkezik meg a hótakaró alatt rogyadozó faluba, amely a hegyen emelkedő kastély tövében helyezkedik el. Olyan ez, mint egy világbaszületés, behatolás egy ismeretlen, idegen kozmoszba, melynek működési logikáját, ha élni akar, a jövevénynek ki kell ismernie.

A jelenetet a térképzetek uralják. A hős mozgásirányát a kint-bent tengelyvonal határozza meg, a tájat pásztázva pedig a lent-fönt, közel-távol viszonylatai érvényesülnek.

K. egészséges percepciója azonban egykettőre csődöt mond. A hős szeme, amely reflektorként járja be a település minden zugát, csalóka szenzornak bizonyul. A látvány mint képsor egy elvalószerűtlenítési folyamattá áll össze, a masszív épületek teljesen kiismerhetetlenek. Jellegük olyannyira elmosódó, hogy rendeltetésük sem található ki. A kastélyról kiderül, hogy inkább valamiféle nyomorúságos városkára hasonlít, a templom pajtaszerű, az iskola egyszerre ideiglenes és ódon is. A konkrét, precíz, érzéki megjelenítés hiába kapaszkodik bele a reálisan megfogható dolgokba, az ítéletalkotás egyre lehetetlenebbé válik, a képsorból allegória, majd jelkép lesz. Tapinthatóvá válik valami absztrakt, körülsáncolódik maga a transzcendencia. K. e világi hányódása, minden szenvedélyes erőfeszítése olyan tájékozódási kísérlet, ami erre az érthetetlenre irányul. Konkrétumokhoz tapadó útja érzékíti meg a dolgokat mozgató, irracionális elvontságot, s e tárgyiasításból pattintja ki a végső benyomást: a világ abszurd.

K. földmérő semmilyen parcellát nem tud feltérképezni - a valótlan mérhetetlen. Szívós nekigyürkőzései egyfajta pokoljárás stációi. Mint Paolo Santarcangeli írja, a pokolraszállás motívuma az őrület és a halál határsávjába visz minket, ahol a zarándokút a la-birintusba való betévedés formáját ölti. Szerinte minden írás felté-telezi a halál ismeretét, és azért születik, hogy ennek az ismeretnek az iszonyát legyőzze. Az alkotás ezért mindig inkább hősi, mint bölcselkedő cselekedet.

K. alászállása a halál ellen alkotás mozgásformája. Ez a keresés, küzdelem a személyiség teljes értékű újjáteremtésének előfeltétele. A kafkai mitizálás olyan térnyelvet alakít ki, amelyben a térbeliség képrendszere sokféle lehet: megjelennek a zárt terek, a nyílt terek, a fantasztikus terek, a szimbolikus terek képzetei.

A labirintus térrajza az irodalomban testet ölthet a hős vándor-útjában, a barlang motívumában, a sziget-, a bárka- és a sivatagképzetben, az éjszaka téridejében és az őrület fiktív tereiben.

K. megérkezésének jelenetében az optikai csalódásnak számtalan nyelvi jele van. Az elbizonytalanodás, az idegen státus megszilárdulása folyamatos. A tisztánlátás lehetőségétől megfosztott hős képtelen behatolni a világba - a mitikussá váló falu lakosai, a "bennfentesek" közé.