Csányi Erzsébet: Világirodalmi kontúr
Vizualitás és értelmezéskényszer
Musil a dolgok hozzáférhetetlenségéről
Az első szerelmi szenvedély oka az az érzés, hogy a világ értetlen és érthetetlen - állítja Musil a Törless iskolaéveiben.
A felnövekvő ember kétségbeesettebben éli meg világban való veszteglésünk élményét. A kamaszlét kirekesztettség, jogtalanság, elodázott beteljesülés. A felnőttvilág mint célirány csak az egyik támadási felület, a másik "az időtlenül hallgató világ", a hatalmasan és némán meredő égbolt, a dolgok hozzáférhetetlensége.
A "lárvakorszakát" élő fiatalemberre "lassan ráereszkednek az érzékiség fekete fátylai", s a kérdezésmód erotizálódik. Törless - neveltetésénél és intézeti helyzeténél fogva - mindezt tisztátalanságként, bűnként, pusztító erőként éli meg. Átadja magát a lehúzó szédületnek, a nappali világ mögötti, "fülledt és tomboló és szenvedélyes és mezítelen és megsemmisítő világnak". Számára tehát a "néma jelbeszéddel teli" világ megértéséhez a lealacsonyodáson, az önfeladáson át vezet az út.
A szadista és mazochista "szabadgyakorlatok" felszított tüzénél az értelmen túlira vetül fény, de nem a gondolkodás révén, hanem a képzelet tombolása által. Törless gondolkodása látványokba olvadva hömpölyög előre. A regényben a vizuális látásmód alakítja ki a kamaszlét lényegét hordozó metaforaanyagot. A fal, a küszöb, a kapu, a lépcső, a keretezett látvány képezik a tudati tükörképsorként elraktározott élet állandó motívumait. Sötétlő fal rekeszti el a hőst nemcsak a felnőttek hermetikusan zárt kirakatvilágától, hanem a saját legbensőbb énjéhez vezető úttól is.
Ha a Musilra jellemző gondolati agresszivitás ellenére a "gondolatok hallgatag tükreiből" sehogy sem szabadítható ki egy sóvárgott, titokzatos, idegen világ, akkor talán a szem majd képesít erre. Az intellektuális kétely állapotából születő musili írás azonban a "lélekbe hullott képet", a "vízió vízióját" aprólékosan értelmezi, a vizualitást a nyitott gondolat, a szakaszosan szemrevételező esszé megismerési formájaként kezeli.
A láttatás gyakran lelassított rajzfilmkockákkal, keretbe belépő és belőle kilépő hősökkel manipulál.
A látott világ és a látomás Törless sötéten izzó érzékiségének visszaverődési felületét képezi, s lehetővé teszi a felajzott szellemi-lelki fogékonyság megejtő lirizálódását.