Csányi Erzsébet: Világirodalmi kontúr

A hős mint olvasó

Vajon mit jelent a könyv az irodalmi hős számára?

Vajon mennyit olvas az irodalmi hős?

Vajon toposszá vált-e a könyv fölé görnyedő hős alakja?

Talán Shakespeare-nél rajzolódik ki a legemlékezetesebben ez a kép, az olvasó hős póza. Jellemző, hogy pózról van szó, nem igazi olvasásról. Hamlet sétálgat könyvvel a kezében, miután az események a "kizökkent idő" tartományába lökték. Mímeli az olvasást, hogy leplezze a valóságot, lelkének dúlt állapotát. "Mi az, amit olvas, fönséges úr?" - kérdi a bárgyú Polonius, s a válasz így hangzik: "Szó, szó, szó."

A könyv Hamlet kezében a színjáték kellékévé válik, segédeszközzé, az álolvasás tárgyává, mert az igazi, elmélyült olvasás lehetőségét már elsodorta a förtelmes valóság.

Ha egy kicsit is szétnézünk a világirodalom jeles alkotásai között, lépten-nyomon elénk toppan az olvasó hős.

Don Quijote üres óráit ütötte agyon a lovagregények olvasásával. Oly mohó vággyal és gyönyörködéssel olvasott, hogy teljesen hátat fordított a valóságnak. A könyv az ő kezében is - akárcsak Hamletében - az igaz és a hamis, a látszat és a valóság játékába kapcsolódik be. De míg Hamlet a "szó velejét" annak valóságleleplező erejében jelöli ki, addig Don Quijote a szó, a könyv fiktív világát a valóság ellenében éli meg.

Werther a szeretett lénnyel együtt olvas könyvet, a közös olvasás a valóságos élmény eksztatikus felfokozására szolgál. A könyv ereje löki a főhőst a halálba, irodalmi példákra van szüksége, nélkülük nem születne meg a végzetes döntés.

Az olvasás gyakran csak mint szituáció fontos. A hős megfigyelési pontjaként, a szemlélődés, avagy a vizionálás ürügyeként az olvasás pozíciója alkalmas arra, hogy elindítsa útjára az asszociációk sorát. A betűk összemosódnak, kukacokká alakulnak, vizuális látvánnyá válnak.

Borgesnél már magának a könyvnek a teste, fizikai létének külsőségei és tárgyi mivoltának mágikus ereje a fontos. Talizmán lesz a könyvből, tulajdonosai sokszor még olvasni sem tudnak, de a kultikus tárgy kisugárzó ereje így is rájuk ragad. A Könyvek Könyve olyan metafora, amelyben a könyv megelevenedik, él, növekszik, s minduntalan változik, mert kimeríthetetlenségével kívánja megbabonázni, megfertőzni azt, aki a közelébe kerül. A könyv mint szörnyeteg önnön irracionalitásával ejti rabul tulajdonosát, s meggyalázza, érvényteleníti a valóságot.

A könyv Borgesnél hordozza mindazt, ami az ember számára felfoghatatlan, ezért iszonyú. A könyv fedelei közé zárul a végtelen.

A könyvvel folytatott küzdelem az olvasó hős és az olvasó olvasó számára - úgy tűnik - mindvégig ugyanolyan fontos.