Csányi Erzsébet: Világirodalmi kontúr

Apokalipszis és katalogizálás

Filip David etnofantasztikuma

Filip David Ég és föld zarándokai című könyve leplezetlenül borgesi mintára készült. A szövegalakítás megannyi eljárása szinte zavarba ejtően azonos: az irracionális-misztikus témaválasztás, a pikareszk-krimiszerű történetbonyolítás, az eruditív fantasztikum, az enciklopédikus fragmentumok, a könyv, a szó, az írás abszolutizálása, a tükör, az álom és a labirintus motívuma, az ezoterikus tudományok tematizálása, a szenvtelen hangnem, az intertextuális bejátszások stb.

A kölcsönzött anyag azonban önálló életre kel. Elsősorban megszervezi a maga belső rendjét: a bevezetés és az epilógus közé tizenhárom fejezetet ékel, amelyben tíz zarándok jut szóhoz. A történetmondás minden esetben a saját "valós lénye vagy lényei felé" törekvő, de csodák labirintusába vesző ember utazásáról szól. A sorspéldázatok egymás variációi: a világban és magában az emberben lakozó misztérium után nyomozva a hősökre átok telepszik. Életük apokaliptikus események között vesztegel. A kalandok metafizikai fluidumában az e világi tapasztalatokon túli élmények mindig eljutnak egy eksztatikus pontig, ez pedig az űr, a Semmi, a halál egy-egy iszonyú víziója. Filip David ezeket a középkori képzeletvilágú, boschi látomásokat didaktikusan, tudományos módszerességgel adja elő. A mesemondás mint helyzetteremtés csak kvázi-valós effektussal bír, mert minden megszólaló egyformán okít, katalogizál.

A regényben így egy kultúrtradíciós példaanyag áll össze, hisz az író jelölt hivatkozások és idézetek láncolatát fűzi fel a Sátán, a bestia, az ördöglégió, a démon, a Gonosz egyugyanazon témájára. A "fejtetőre állított világ" rikító, mozgalmas tájai egymás mellé állítva egy okkultista szellemben konstruált körképet alkotnak, melyek gyűrűszerűen zárulnak be a főhős élettörténete által. Az ördögi praktikának nevezett szüntelen alakváltás a világ középpontjára, az Axis mundira elérkező hősök előtt az emberi sors lényegeként mutatkozik meg: "Az ember sorsa a világok közötti vándorlás, amelyeket különböző mesék, nagy közös történelmünk részletei határolnak. Az, aki hallgatja őket, és az, aki meséli, az élet és a halál fölött áll. Nincs vége az utazásnak, nincs vége az elbeszélésnek."

A titkos jelek tudományáról és a Sátán Birodalmáról szóló törté- netek könyve az irodalom nem kevésbé titkos jelnyelvét alakítja ki.