Gyarmati Kata
Felhőtánc

- ballada -
(megadott cím: Harapj rá!)

Szereplők:

Göncölné

Göncöl

Lány ( Göncölék lánya )

Szomszédasszony

Szomszéd

Fiú ( Szomszédék fia )

Álmosdi Hajnalka

1. lány

2. lány

Elveszett

1. fiú

2. fiú

3. fiú

Szolga

Történik: Egy kis faluban, valahol....

1. jelenet

( Göncöl, Göncölné és a lányuk, aki végig az eget nézi, és halkan mormog valamit )

Göncöl: Te, asszony, ugye.....oszt biztos ma gyün az a lány?

Göncölné: Biztos...biztos...

Göncöl: De akkó hun marad má' ilyen soká?

Göncölné: Majd gyün, ha itt az ideje.

Göncöl: Oly régen láttam, lehet, meg sem ismerném... Biztos megszépült, kivirult, mint az idő tavasszal... nem úgy, mint ez a mijenk... ez, aki csak kántál egész nap, meg az eget nézi... lesi a felhőket... annyiszor gondókoztam má' rajta, ugyan mit bámulja annyit a jóisten egit, de nem gyüttem rá....

Göncölné: Hallgass... ilyen oszt kész... beteg a lelke szegénynek... nekünk ezt osztották ki... a mijenk... a tied meg az enyim... ilyen...

Göncöl: Igazad van... amannak a másiknak is megvan a maga baja... árván maradt itt a világon, egyedül, semmi nélkül...

Göncölné: Itt vagyunk neki mi... maj' szépen férjhön aggyuk. Ha mán a mijenk nem köll senkinek... Megígértem az annyának hajdan, ha maga marad, gondját viseljük... találunk néki valakit...

Lány: Szürkeségbe ne rejtezz, fehérségbe se rejtezz, álma telje nem sül, megy le a nap, süt e nem, abroncsok közé rejtezz! Harap a barika, megeszi a párát! Eső hullik, sok a víz, harapjad barika, harapjad, a felhő enned úgy sem ad! Harapj rá, ne engedd, szaggassad, tépjed el!

Göncöl: Kezdi má' megint! Csak tudnám, hogy mirű kántál ilyenkó!

Göncölné: Nyugodj meg, kislányom, nincsen semmi baj... pssszt... pssszt...

2. jelenet

( Ugyanazok és Szomszéd, Szomszédasszony be )

Göncöl: Adjon Isten szép napot!

Szomszéd: Tinéktek is! Készültök má' a nagy eseményre? Új lakója lesz a háznak?

Göncölné: Má' nagyon várjuk a lánykát, hátha fényességet hoz ebbe a szomorú házba...

Szomszédasszony: Mi arra gondótunk az urammá, hogy a napokban átgyühetnének hozzánk egy kis vendégségbe. Hagy ismerjék meg egymást a fijatalok... itt van a mi fijunk is... szép szál legény... csak olyan válogatós fajta... azt mongya mindig, csak olyan lány kő neki, aki egyszerre alszik és kel...

Göncöl: Egyszerre alszik és kel... még ilyet...

Szomszéd: Gyertek át majd hozzánk! Ha meglátja a rokon kislányt, hátha eszére tér a mi fijunk is...

Göncölné: Adná az Isten! Kívánok addig is minden jót nektek!

Szomszédasszony: Tinéktek is!

( Ki mindannyian, csak a Lány marad a színen )

Lány: Kalickás ember ne engedd el a repülő madarat, véresre szaggat, ha megharap! Kalickás ember szaladj el, jön a puha paplan, betakar!

3. jelenet

( Lány, Elveszett be )

Elveszett: Mit mesélnek neked a felhők? Annyira szeretném érteni a nyelvedet, titokzatos szavakba rejtett világodat... A felhőkben az a csodálatos, hogy nem törnek el... egy felhő sem törik szét... selymesen gomolyognak... és nem sérülnek meg akkor sem, ha egymásnak ütköznek. Összefolynak, és békésen utaznak tovább. Minden más reped és törik.

Lány: Szelíd bárány új rétre ér, megharapja a tisztást, és a vére fehér!

Elveszett: Engem is mindenki bánt a faluban... gúnyolódnak azon, hogy mindent vattába csomagolok, hogy ne törjön szét... nem értik, hogy vigyázni kell a dolgokra. Veled szeretek beszélgetni. Te nem bántasz.

4. jelenet

( Három fiú, Elveszett, Lány )

1. fiú: Nézzétek má', a két bolond megin' eggyütt van!

2. fiú: Jó egymásra tanátatok!

3. fiú: Mi van, udvarósz, udvarósz?! Csak kemínyen! Ne cicázz vele! Harapd meg a nyakát! Csókojj a fülibe!

Elveszett: Hagyjatok minket békén! Tünjetek innen!

2. fiú: De érzékeny vagy a kicsikére... Megkavarták a fejit a felhők, nem látod, hogy bolond, mit foglalkozó vele?

1. fiú: ( Lányhoz ) Ugye, oszt mit mesél neked a Jóisten? Biztos szép szeretőt ígér, mi?

2. fiú: Piszkájjuk meg egy kicsit őket! Ez fáj? És ez? Na védd meg a babád! Fáj? Fáj? És ez?

3. fiú: Érez ez egyáltalán valamit?

Elveszett: Hagyjátok abba! Mit műveltek? Védtelen szegény!

5. jelenet

( Belép Álmosdi Hajnalka, csend lesz )

Álmosdi Hajnalka: Jó napot kívánok mindenkinek! Nem tudják véletlenül, merre laknak Göncölék?

2. fiú: Az új lány... De gyönyörű...

1. fiú: Csodaszép....

3. fiú: De igen... Tudjuk. Már nagyon vártuk...Várják.

Álmosdi Hajnalka: Itt laknak a közelben?

1. fiú: A szemközti házban. Elkísérjük.

Álmosdi Hajnalka: Megköszönném szépen.

( Három fiú, Álmosdi Hajnalka el, Elveszett döbbenten nézi )

Elveszett: Ilyen gyönyörűt még nem is láttam. Mintha nem is járna, csak lebegne. Mintha nem is lennének csontjai, puhák és fehérek a szavai.

Lány: Harap a barika, a felhő vére máris hull. Ne harapj rá barika, megeszed a felhőt. Húsa foszlik szerte szét éles fogaid nyomán.

( Ki )

6. jelenet

( Göncöl, Szomszéd )

Szomszéd: Akkó hónap este gyüjjönek át!

Göncöl: Ott leszünk, szomszéd! Vacsorára! Biztos ott leszünk!

Szomszéd: Aztán hátha sikerül nyélbeütni ezt a kis dógot, ugye...

Göncöl: Azon vagyunk mi is... megígértük szegény annyának, hogy tisztessége' férjhön aggyuk....

( Ki mindketten )

7. jelenet

( Jön be a 1. és 2. lány és Álmosdi Hajnalka )

1. lány: Miből van ez a kelme? Csillog villog a napon!

2. lány: És a hajad is csudaszép! Olajjá kenyed te ezt, vagy mive? Az enyim száraz kóró!

Álmosdi Hajnalka: Jaj, dehogy! Csak megmosod, és megszárítja azt a levegő!

1. lány: És legényed... sok vót? Egy ilyen lánynak mint te, tíz is akad minden ujjára!

Álmosdi Hajnalka: Nem volt nekem még soha senkim...

2. lány: Nekünk má vót... Több is... De kevés a legény itt a faluba, gyorsan a végire ér az ember! Aztán meg gyün az unalom!

1. lány: Ezé örülünk annak annyira, hogy gyütté, főpezsdíted itt a levegőt! Csak nem gondótuk, hogy ilyen szép vagy! Most aztán senki se néz maj ránk!

Álmosdi Hajnalka: Ugyan...

2. lány: Figyejj csak ide... Bárki mást kinézhetsz magadnak, csak azt amelyik nekem meg a Rózsának tetszik azt nem! Mer az a mijenk!

1. lány: És ami a mijenk, azt nem aggyuk.

2. lány: De nem ám!

Álmosdi Hajnalka: És ki a tiétek?

1. lány: Az enyim az a kajlafülü, a Pannijé meg amelyik mindig borostás! No azokrú vedd le a szemed!

Álmosdi Hajnalka: De hát én nem is gondoltam...

2. lány: Nono! Tuggyuk mi azt! Azé szólunk jó időbe, hogy aztán ne legyen perpatvar!

1. lány: És a topánkád is milyen kecses! Kivillan a keskeny bokád!

2. lány: Mi megyünk is má, tündér virágszálom, hamarosan látjuk egymást!

( Két lány ki )

8. jelenet

( Elveszett jön be, valamit keresgél, Lány a háttérben figyelemmel kíséri a találkozást)

Álmosdi Hajnalka: Te mit csinálsz? Elvesztettél valamit?

Elveszett: Keresek egy helyet.

Álmosdi Hajnalka: Milyen helyet?

Elveszett: Egy nagyon biztonságos helyet.

Álmosdi Hajnalka: De miért?

Elveszett: Szeretném oda elrejteni a szívemet.

Álmosdi Hajnalka: Nem értem. Nincs jó helyen a szíved ott, ahol most van?

Elveszett: Nincs. Sokkal biztonságosabb hely kell. Mert rengeteg sérülés éri ott, ahol most hordom. Sokszor megrepedt, néhányszor már össze is tört. Alig tudtam összeforrasztani. Tudod, a szív, mint ahogy minden más is, nagyon törékeny. Talán a legtörékenyebb minden dolgok közül, amit az Isten teremtett. Nem maradhat ott, ahol van, mert dirib-darabjaira szakad. Össze van már foldozva, nagyon kell rá vigyázni.

Álmosdi Hajnalka: ( nevet ) És hol lehetne biztonságban?

Elveszett: Valami nagyon puha, simogató, lágy burokban, ahol nem érheti sérülés.

Álmosdi Hajnalka: Tedd ide a markomba, a két kezembe. Elrejtem a tenyeremben. Ne félj, nagyon puha. Őrízni fogom, mint egy parányi madarat, és nem érheti baj. Vigyázok rá, dédelgetem.

Elveszett: Biztos nem ejted el, nem töröd el?

Álmosdi Hajnalka: Biztonságban lesz, megígérem.

Elveszett: Neked adom, de el ne ejtsd, és ne szorítsd nagyon, mert még véletlenül összenyomod! Őrízzed úgy, mintha a tiéd lenne.

Álmosdi Hajnalka: Így legyen.

( Ki mindketten )

Lány: Harapja már, vérét szívja, dobog a moha, hiába öleli skatulya.

Harapja, harapja, eszi a felhőt a barika! Harapj rá, hasadjon, harapj rá, szakadjon! Nem vigyáz, nem vigyáz, csak nyomja, űzi, taszítja!

Nem ölelek én már soha. Nem ölel engem, csak majd a moha.

9. jelenet

( a két lány és a három fiú )

1. lány: Hallottátok, hogy nagy vendégség lesz hónap este a faluba?

1. fiú: Meghítták a Göncöléket a szomszédék! Lesz ám ott eszem- iszom, dínom-dánom!

2. lány: Persze, amikó házasítani akarják a fijukat!

2. fiú: Féltékeny vagy, mi? Me' te nem köllötté neki! Azé vagyok én jó neked, me' amannak nem köllötté! Tudom én azt nagyon jó!

2. lány: Mikó vót az má! Annak a holdkórosnak különben se jó egy valamirevaló lány se!

1 lány: Az má' eccé igaz!

1. fiú: Mi a? Tán te is bele vótá csavarodva abba a bús szemibe?

3. fiú: Ne civódjatok, ne marakodjatok, vót, elmútt, most vagytok egymásnak, nekem meg ehun e, nincsen senkim, oszt mégis vígan járok!

1. lány: Maj lesz neked is! Ehun e, mi is hogy megtanátuk egymást!

2. fiú: Persze, me' nem vót más!

2. lány: Hagyd má' el! Hanem annak a fiúnak ténleg nem vót még szerelmese, de nem is fog tanáni, ha olyat akar, aki egyszerre alszik és kel... há' hogyan lehet az?

1. lány: Ű baja, ne gondójjunk vele! Hanem ti má' megint disznókodtatok a Göncöl lánnyá', mi?! Nem megmondtam, hogy hagyjátok békin azt a szegény párát?! Nem vétett az senkinek!

3. fiú: Nem a te ügyed. Véteni nem vétett, de nem is használ. Bolond az a lány, aki felhőkkel társalog.

2. fiú: Menjünk, ne fecsegjünk, sok a dolog, hónap tanákozzunk itt, kíváncsi vagyok a vendégségre, úgy sincsen jobb mulaccság a faluba!

10. jelenet

( A Fiú és Álmosdi Hajnalka találkozása )

Fiú: Ki vagy te, aki mintha nem is járnál?

Álmosdi Hajnalka: És te, akinek a szava mintha pára lenne?

Fiú: A szádon gyöngyök potyognak, szemedből nap ragyog.

Álmosdi Hajnalka: A te tekinteted mély, mint az éjszaka, és bársonyos hangon szólsz.

Fiú: Mi a neved?

Álmosdi Hajnalka: Megmondom, ha megfejted.

Fiú: Tudnom kell.

Álmosdi Hajnalka: Két találós kérdést teszek fel. A nevem első fele: milyen vagy reggel, ha kinyitod szép szemed, és még hív az ágy, de már menni kell?

Fiú: .... Fáradt?

Álmosdi Hajnalka: Nem.... Mi lep meg éjjel elmédnek titkos rejtekén szende titkokba burkolva vágyaid?

Fiú: Az álmaim! Álmos!

Álmosdi Hajnalka: Nevem második fele: a nap ha korán ragyog fenn az égen, a füvön pedig ott a harmat...

Fiú: Az a hajnal!

Álmosdi Hajnalka: Igen. Álmosdy Hajnalka a nevem.

Fiú: A lány, aki egyszerre alszik és kel....

Álmosdi Hajnalka: Jaj, ne szorítsd úgy a kezem! ... szép szerelmem....

11. jelenet

( Lány és Elveszett )

Lány: Megharapta a barika, véres lett az ég alja, harapja, harapja, foga vájja! Ne harapj rá, barika, ne harapj rá! Fusson tova!

Elveszett: Képzeld, biztonságba helyeztem a szívemet! Pihe puha lágyságba raktam le, nem érheti már baj. Nem fog többet összetörni. Ha mindent szépen bebugyolálunk, akkor megóvhatjuk a dolgokat a sérülésektől. A fákat is be kellene csomagolni, és az embereket is. Könnyű burokba helyezni őket, lágy pókhálóba, hogy ne történjen soha semmi baj. Téged is becsomagolnálak illatos vattába, hogy ne bántsanak, hogy össze ne törjél. Finom vattába raklak majd egyszer, az megvéd mindentől. Hogy ne törjön szét soha az, ami szép.

Lány: Jaj.

12. jelenet

( Szomszédasszony, Szomszéd, Fiú, Szolga )

Szomszédasszony: Sürögjé, forogjá, szedd a lábad! Nagy nap ez a mai! Mindennek tökéletesnek kő lenni! Feleségnek való lány gyütt a faluba, ma lesz bemutatva a fijunknak, hátha má' ez megtetszik neki végre valahára! Söpörjé, tisztíccsá, ragyogjon minden! Megértetted?

Szolga: Há' csinyálom én, ahogy lehet, de mégse lehet azé' sárral kanárit etetni, de csinyálom!

Szomszédasszony: Vacsorának utána nézté, kenyér van elegendő, hús is?

Szolga: Három kappanybú főz vacsorát a szakácsnő, csak elég lesz...

Szomszédasszony: Csak legyen minden bőven, az a lényeg!

Szolga: Lesz, lesz, minden lesz....én meg csak ganyézzak, meg ganyézzak, me' vendégsíg lesz...

Szomszéd: Te asszony....én ojjan ideges vagyok! Mi van, ha ez se köll neki? Ha senki se köll neki?

Szomszédasszony: Ez oly szép lány, hogy meghatja majd a szívét neki! Meglásd, mit mondok neked, kedves uram!

Szomszéd: De ha mégse?

( Fiú, aki eddig kintről hallgatta őket, belép )

Fiú: Édesapámnak igaza van. Nem kell nekem senki más, csak egy lány. Aki egyszerre alszik és kel.

Szomszéd: Édes fiam, hát hun tanász te ilyet? Ilyen fehérnépet nem hord hátán a főd.

Fiú: De igen. Már megtaláltam. Megtaláltam a szerelmemet, és nem kell nekem senki más. Szava mint a gyöngy, haja mint a szellő, és a járása... mintha nem is lépne.

Szomszédasszony: És ki ez a lány? Hol találtad?

Fiú: Tegnap láttam kint a réten. Ma ott bolyongtam, de nem leltem.

Szomszéd: Fiam, biztos láttad? Nem egy látomás volt ez, vagy mi?

Fiú: Nem, apám, létezik a lány, akire vártam. Megérintettem, a kezét fogtam, de oly erősen, hogy ha tartott volna benne valamit, hát az rögtön összeroppant volna!

Szomszédasszony: Akkó most mi legyen? Tessék, mongyátok meg, ti, férfiak, akkó most mi legyen? Most mit mongyunk Göncöléknek? Fől a három kappan, a szolga kisuvickolta a házat meg a portát, hát most mi legyen? Nem kő neki a lány, pedig még me se nézte!

Micsinájjon ilyen kellemetlenségbe az ember lánya, mi?

Szomszéd: Há' semmit. Szípen megvendégőjjük őket, oszt kész.

Szomszédasszony: De te innen, édes gyerekem, e nem mozdúsz, míg a vacsora tart! Aztán tüllem bolyonghatsz az ábrándod után, de legalább három combot befalsz a csirkébű, és kedves leszel a lánnyal, megértetted?

Fiú: Így lesz, anyám!

13. jelenet

( Öltöztetés, Lány, Álmosdi Hajnalka, kintről Göncölné )

Álmosdi Hajnalka: ( Dal )

Mit csináljon az árva lány,

Ha nem akar menni?

Szíve már párra talált,

Nem kell neki senki.

Szegényt marja, harapja a bú.

Harapja, marja a bú.

Lány: Ne szorítsd úgy, engedd ki barika, ne harapd, ne harapd!

Álmosdi Hajnalka: Nem értem, drága testvérkém, mit mondasz. Annyira szeretném, ha egy kicsit közel engednél magadhoz, hogy tudjam a nyelvedet. Igazságot sejtek a szavaid mögött, mégsem értem őket.

Lány: Ráharap, lágyan, engedi, barika a felhőbe elbújik.

( Mintha keresne valamit Hajnalka tenyerében )

Álmosdi Hajnalka: A kezem? Mit akarsz a kezemmel? Ja, igen, sejtem, mit akarsz mondani! Én is attól félek, hogy ma megkérik. Odaadják másnak. Nem akarok menni. Örökre azon a réten szeretnék bolyongani, ahol megláttam az én halk szavú kedvesem.

Göncölné: Drága Hajnalkám, indulnunk kell! Siessetek!

Álmosdi Hajnalka: Rögtön, kedvesanyám! Egy pillanat! Jaj, ők olyan jók velem... és mégis... Drága lány, engedd el a kezem... mennem kell... engedd már! Ejnye, hát mit akarsz? (nagy nehezen elengedi a kezét )

Lány: ( egyedül ) Harapj rá, ne engedd, felhők közé nem mehet! Összetöröd, diribdarab, vattapamacs, fehér gomolyag. Marad a moha. Moha mar majd feketére, feketére engemet. Vaskalicka lesz a váram, oda temet engemet. Add nekem, add nekem. Jaj.

14. jelenet

( Elveszett, Lány )

Elveszett: Felhők kedvese, hol van az én arany burkom, kinek kezébe tettem a szívemet? Te sírsz, vagy csak az eső nyoma ez az arcodon? Nem is szólsz... Pedig most érzem, megfejteném nyelvedet... Bántottak? Mi történt veled? Jaj, hát ne szoríts így, még összetörsz... Zápor hullik a szemedből, nem is eső! Hát mi lelt? Gyere, kiviszlek a tisztáshoz. Onnan jobban látni az eget. Habár, már alszanak a felhők ilyenkor. (El )

15. jelenet

( A három fiú, a két lány és a Szolga )

1. fiú: No, meggyüttek má'?

Szolga: Nem, még várjuk űket.

2. fiú: Oszt vót nagy sütés-főzés?

Szolga: Vót ám. De vót majdnem veszedelem is... Nem sok híjja...

1. lány: Mongyad má', mongyad má'!

2. lány: Hát úgy kő mindent kihúzni belüled?

3. fiú: Csak szípen sorjában, beszéjj el rendjén mindent!

Szolga: Hát az ifiúr tanát tán valami lánykát...

1. lány: Az nem lehet... Bolondokat beszélsz...

Szolga: Isten bizony! De ha nem akarják, nem mondom...

2. fiú: Dehonnem akarjuk! Maradjatok má'!

Szolga: Szava, mint a gyapjú, oly puha, lépte mintha nem is járna... tán angyal az, nem is fejérnép...

3. fiú: Szép?

Szolga: Há' hunnét tuggyam én az ifiuram ízlésit kitanáni? Nekem a nő az legyen gömbölyű, oszt járjon két lábbá a fődön, meg ne kacsingasson másra!

1. fiú: Én is mindig ezt mondom! De ez ilyen álmodozó fajta, nem is illett soha közénk!

1. lány: Meg az a másik kettő se!

2. fiú: Bolond népség! Az egyik felhőkke' társalog, a másik fél, hogy összetörik, a harmadik meg olyan lányt keres, aki egyszerre alszik, és kel...

(Érkezik Göncöl, Göncölné és Álmosdi Hajnalka )

3. fiú: Gyünnek! Gyünnek! Gyünnek Göncölék!

1. fiú: Édes Istenem, de szép ez a lány!

1. lány: Csukd be a szád, me' még elcsöppen a nyálad!

16. jelenet

( Göncöl, Göncölné, Szomszédasszony, Szomszéd, Fiú, Álmosdi Hajnalka )

Göncöl: Szép jó estét a ház népének!

Göncölné: Csillagok fénye ragyogja bé a házat!

Szomszédasszony: Legyetek itt üdvözölve.

Szomszéd: Fiam, köszönj te is.

Göncöl: Lányom, emeld föl tekinteted!

Fiú: Hozott isten!

Szomszédasszony: A szemébe nézz, ha vele beszélsz, te!

Göncölné: Ejnye má' lányom, há' nyújtsd a kezed!

( a két fiatal lassan felemeli a tekintetét )

Fiú: Te lennél az?

Álmosdi Hajnalka: Neked szántak?

Fiú: Enyém leszel?

Álmosdi Hajnalka: Lelkünk mindig egymás körül keringett, testünk folyton a másikét kereste, csak a te szavadra nyitott a fülem, szemem nem lát soha mást, tiéd a kezem.

Fiú: És én elveszem.

(Párhuzamos jelenet: Elveszett, Lány )

Elveszett: Mi lelt? Mitől lettél ilyen nyugtalan?

Lány: Ne! Elejti, kiejti, eltöri, szétveri, puha barika, ne harapj rá! Harapja már a sáros föld is. Harapj rá, sáros föld, nyeld el, de ne törd! Ne törd!

Elveszett: Mit mondasz? Hol vannak? Hallod, te, hol vannak? Hova mentek? Valami úgy sajog, mintha törne, megint ripityára, mint oly sokszor, törik, törik, és te csak nézed. Mit nézel ott fenn? A felhők nem törnek. Én török. Elejtette a puha tenyerébe zárt szívemet.

Lány: Jaj.

18. jelenet

( Mind )

Álmosdi Hajnalka: Édes Istenem... Elfelejtettem. Megígértem neki, de csak játék volt... Játék. Mondtam neki, hogy nálam biztonságban lesz... De csak játék volt. Én nem hittem... Összetörtem. Elfelejtettem, hogy beletette a tenyerembe, hogy ne repedjen, ne sérüljön. Neked adtam a kezem, és kiejtettem tenyeremből őt.

Fiú: Ne félj. Én itt vagyok.

Lány: Sima tükör az éj, sötét. Nincsen más, csak csend és moha. Vaskalickába zárt felleg lettem. Megsúgta már régen az ég.

1. fiú: Semmit sem értek.

2. fiú: Menjünk innen.

1. lány: Igen. Menjünk.

3. fiú: Mondtam, hogy bolondok.

2. lány: Én nem vagyok benne biztos.

1. fiú: De azért menjünk...

2. fiú: Menjünk... semmi keresni valónk itt...

Szolga: Fölkél a nap, mire itt mindent összesöprök....

VÉGE