Ez könyv, ez ablak, ez szikla.
Egy pillanatig sem volt szélcsend.
Ez hamu, ez ablak, ez szikla.
A déli szél elnyomta az északit.
Ez hamu, ez üvegtörmelék, ez szikla.
Megfordította kedvünk a szél.
Ez hamu, ez szemét, ez homok, ez szél.
Keveri, fújja, kavarja kedvünk.
Megfordította kedvünk a szél
– mondom a parton du. 5 h körül.
Az ólomnehéz déli szél – mondom.
Állandóan, ott, a partnak
ugyanazon a részén, du. 5 h körül.
A szél – mondom –, a déli szél.
Du. 5 h körül mondom,
most már örökkön: a szél, a szél, a szél.
Ez szél, fúj a szél – mondom.
Egyre mondom, hajtogatom,
be nem áll a szám,
örökkön mondom, azon a napon,
azon a parton, úgy du. 5 h körül
és be nem áll a szám:–
a szél, ez szél, fúj a szél,
keveri kedvünk, mondom
azon a napon, azon a parton,
úgy du. 5 h körül örökkön.
