Böndör Pál: Eleiai tanítvány
Hét fő
Hajtani – és lógatni – : micsoda fejek!
Az egyik épp az én nyakamba varrta
magát és mindenen csak nevetett.
A másik tán csak azt akarta
hogy a többiek ne beszéljenek
annyit és folyton azt hadarta
hogy neki semmije se fáj – nagyon.
A harmadik már homályosabban fogalmazott
– leállíthatatlan imamalom
beszédes akkor volt ha hallgatott.
A negyedik mint egy falat kenyér.
Az ötödik fabrikált egy hasonlatot.
A hatodikat meg élteti a remény
hogy a hetedikén magam vagyok
... vagyis ő... azaz ők...
Hogy mennyire belevalók
– lehetnénk mi üres hetvenkedők!
De a fejünk akkor is fej ha lóg.